V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1911

Afrika utolsó független állama

legalacsonyabb sorából valók, a balgudda és harcosai távollétében a földön lapulnak, hogy emigy elkerüljék a vérszomjas, könyörtelen ellenség figyelmét és idegen ember közeledtére rögtön kereket oldanak és nagy ijedtségükben a hegyek közé menekülnek. Még a balgudda jelenlétében is nem ritka a csatározás, amelyben azonban a gallák húzzák rendszerint a rövidebhet. A bevonuló kafila katonái csak hat gallát öltek meg, amit a selicuti lakosság kévéséit. A katonák közül azok, akik eme apró ütközetekben bátran harcoltak, kitüntetésül lándzsáikra apró vörös zászlócskákat köthettek. Még maga a rasz is megjelent az erkélyen és üdvözölte a kafilát, mely énekelve, táncolva és ugrálva vonult el mellette.“

*

A Tana-tótól északra, egy apró folyócska mellett van Habes régi fővárosa, Gond ár. Meredek, két mélyen bevájt völgy felé lezuhanó hegyfokon épült Amhara főhelye, mely évszázadokon át az egész császárság fővárosa volt és 60.000 embernek adott lakhelyet. Ma legnagyobb részében romokban hever, utcáin fü nő és az 5000 ember, aki silány kunyhókban tengődik, az abuna udvaránál élősködik. Az abesszi- niai keresztény egyház feje, az cibur.a (u. m. mi atyánk) az abun-bed nevű városrészben, hatalmas, de ízléstelen külsejű, vulkanikus köböl felépült palotában lakik. Az abuna nagykiterejdésű palotáját és kertjét ritkán hagyja el és ha igen, akkor is csak a 44 templomának egyikét látogatja meg. Persze egész Gondárban sok a kolduló barát és a henyélő naplopó. A Tana-tó déli öbléből folyik a kékvizü Abai és átkarolja Godsavi gyönyörű hegyvidékét, melynek festői am- báin épültek a földmíves lakosság megerősített falvai. Az Abai egyik mellékvize mellett emelkedik Magdala ambája, Tódor császár egykori várkastélya és rezidenciája, 2770 m. magasságban, ma csupa romhalmaz, egy elhagyatott falucska. Pedig fekvése elég kedvező, mert völgyéből a Haik-tó melletti hágón át elég rövid és biztos úton kelhet át az utazó a Havass Miile nevű mellékvizének trópikus égaljú völgyébe és innen, persze ismét csak a kietlen Szamhárán át, a Tad-