VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. iskolai évben
4 Jl. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. iskolai évben. Az 1918 19. isk. év az iskola történetének legszomorúbb időszaka. A rendes tanítás szept. 29-től nov. 11-ig, nov. 30-tól jan. 7-ig a spanyol járvány miatt az egész intézetben, febr. 16-tól ápr. 10-ig a fűtőanyag hiánya miatt az I—VII. osztályban teljesen szünetelt; viszont másfelől a közviszonyok alakulása hovatovább a züilés útjára sodorta oktatásügyünket. Az októberi forradalom, de még inkább a márc. 21-én hatalomra jutott „tanácsköztársaság“ hadat üzent a magyar iskola eszményeinek és hagyományainak. Nov. 27-én egy min. rendelet utat nyitott a tantermekbe mindenféle világnézetnek, de egyúttal kitiltotta a nemzeti érzés kultuszát, mely szerinte önimádásra és más népek megvetésére visz, elitélte a harci erények dicsőítését s kimondotta, hogy az ifjúságot pacifizmusra kell nevelni. Febr. elején új főigazgatókat neveztek ki, akiknek egyike általánosan ismeretes volt felforgató elveiről. Az ifjúság közt heves propaganda indult meg az érettségi, az érdemjegyek, a vallásoktatás eltörlése és a középiskolai tanulók szocialista szövetsége érdekében. Új meg új rendelet érkezett, hogy az „új eszméket“ az ifjúsággal meg kell ismertetni, de a tanároknak is „átképző“ tanfolyamokra kell járniok. Március elején a Tivoli-mozgóban „átképző“ előadások kezdődtek a tanulók részére; viszont a tanítóság számára maga a közokt. miniszter tartott előadást, mely a régi eszmények hiábavalóságát hangoztatta. Márc. 16-án megtudtuk, hogy a hit- tani órákon kívüli vallásos cselekményekre se tanárok, se tanulók nem kötelezhetők; 19-én igazgatói értekezlet volt, melyen az ifjúság ,.bizalmi“-jai is megjelentek és az elnöklő főigazgató forradalmi törvényszék elé állítással fenyegette meg azokat az igazgatókat, kik az ifjúság mozgalmait akadályozni merészük. A tanulók teljes szabadságot nyertek a szervezkedésre, iskolai direktóriumok alakítására és az ifjúsági egyesületek ügyeinek vitelére. Márc. 27-én az intézet megkapta az intézkedést a vallástanítás haladéktalan megszüntetéséről. A hó utolsó napján elcsapták az igazgatót s ápr. 4-én megjelent az iskolában a „vezető elvtárs“. Az épület ormára kitűzték a vörös lobogót. Ápr. 10-én megkezdődtek a „leckeórák“. Egyidejűleg a közoktatási ügyosztálytól több rendelet érkezett. Az első meghagyta, hogy a tanulók a tanárokat ezentúl a régi „tanár úr“ helyett „tanítómester“-nek („Bognár tanító- mester!“ „Kovács tanítómester!“) szólítsák; a második, hogy az iskolákban kifüggesztett, királyokat, hivatali elüljárókat ábrázoló, vallásos tárgyú és célzatú képeket és szobrokat raktárba kell helyezni s a tudomány, művészet „és kiváltkép a proletariátus nagyjainak“ képeivel kell pótolni; a harmadik, hogy az ünnepélyeken az ifjúság a Marseillaise és az „Internacionale“ dallamát és szövegét énekelje; a negyedik, hogy az önképző-körök programmját jövőre a következő pontok alkossák: 1. forradalmi költészet, 2. forradalmi ismeretek terjesztése. A parancsokat késedelem nélkül végrehajtották. Közben a tanári kar képe is megváltozott. Nyilasi Lajos, Pédery Gyula, Töttössy Béla „rendel
