VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. iskolai évben

5

kezési állományiba kerüllek, Birkás Géza a Kereskedelmi Akadémiához ment át, s helyükbe egy sereg ú] ember települt.

Május 1-én nagy iskolai ünnep volt az új eszmék diadalának, örömére. 5-én megszűnt a Vili. osztály, minthogy 42 növendéke közül nem kevesebb, mint 39 vörös katonának állott, a megmaradt 3 tanulót pedig a belvárosi főreáliskolába vezényelték.

Június 7-én felsőbb rendeletre "beszedték a magyar olvasó- és történelmi könyveket azzal, hogy majd ki-ki mást kap helyettük. Ugyanez nap „osztályozó“ értekezlet volt a növendékek haladásának elbírálására, s 12-én kiosztották a bizonyítványokat, melyek a régi magaviseleti és előmeneteli érdemjegyek mellőzésével csupán annyit tartalmaztak, hogy az illető tanuló megfelelt, vagy nem feleit meg a követelményeknek.

Az eredmény, bár alig bukott valaki, a lehető legrosszabbnak volt mondható. Április 10-től egy hónapig a szaktárgyak tanításának mellőzésével minden idő a növendékség „átképzésiére, a kommunista gondolkodás meggyökereztetésére volt szánva, de a tanulók később sem igen erőltették magokat. Az ifjúság elszokott a munkától, a régi fegyelem megszűnt s az órák alatt a fiukat szüntelenül nógatni kellett, hogy figyeljenek, bár másrészt olyan nagyfokú fegyelemsértések, mint sok más intézetben, nem fordultak elő és a tanulók régi, még elcsapott elüljáróik iránt is általában tiszteletet és ragaszkodást tanúsítottak.

Végre 1919. aug. 6-án ütött az intézetben a felforgatás utolsó órája. A román hadak bevonulása, a nemzeti áramlat fölülkerekedése véget vetett a rémuralomnak. A tanári kar régi tagjai távozásra szólították fel a „vezető elvíárs“-at, a törvénytelen hatalom emberei eltűntek az iskolából, az igazgató s a testület törvényes tagjai elfoglalták helyüket és az épület homlokán újból megjelent a régi zászlók anyagából hirtelenében összevarrt nemzeti lobogó.

Aug. 25-én alakuló értekezletet tartottunk, jelen voltak a lelkésszé lett derék Töítössy Miklóson és Scheiber Lajos izr. hittanáron kívül — négynek kivételével, akik közül kettő az 1918. év végén került az intézethez, egy pedig már a nagy háború kezdetén elsodródotí közülünk — az iskolának összes, 1919. márc. 21. előtt itt működött tanárai. A testület hozzálátott az újjáépítés munkájához. Az alakuló értekezlet megejtette az.előző isk. évvégén elmaradt osztályozást és az érvénytelen, osztályzat nélküli bizonyítványokat újakkal, érvényesekkel pótolta. A magánvizsgálati engedélyek revízió alá vétettek, a proletárdiktatúra alatt megtévedí tanulók ellen a kormánytól e célra kiküldött Liber Béla tanár elnöklete alatt vizsgálat indíttatott. Az eljárás eredménye elég kedvező: bebizonyult, hogy az „intézet kipróbált szelleme örvendetes sikkerrel állta útját az ifjúság között a romboló áramlatnak“, nagyobb vétség, mely kitiltást vonhatott volna maga után, egyáltalában nem fordult elő, sőt más intézetbe való áthelyezésre is csupán egy tanuló Ítéltetett. A többi vétkes igazgatói megintésben részesült és az egybegyült ifjúság előtt ünnepélyes fogadalmat tett, hogy mindenkor hű lesz Istenhez és a magyar hazához.

Magát a tanévet aug. 31-én nyitottuk meg, szokás szerint, ünnepélyes Veni Sancté-val, és szept. 1. napján megkezdtük az előadásokat. A munka tűrhető rendben folyt nov. 1-ig, akkor a termek hidegsége miatt be kellett