VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1916

Erődi Béla

Erődi Béla.

Az az intézkedés, mely iskolánkat február havára bezárta, megfosztott bennünket a legnemesebb alkalmak egyikétől, hogy ifjúságunkat összegyűjtve végigtekinthettünk volna egy férfias munkában megfutott szép pályán, melynek körülbelül a fele a legszorosabb kapcsolatban van intézetünk életével. Dr. Erődi Béla pályájáról van szó, aki e hó 18-án ülte főigazgatóságának negyedszázados évfordulóját.

Ám a Vili. kerületi főreáliskola nem mulaszthatja el, hogy legalább utólag, ezekben a szerény sorokban ne adózzék a nemes férfiú iránt való ragaszkodásának és hálájának. Mi nem feledhetjük, hogy Erődi Béla nemcsak elöljárónk, hanem egyúttal tanárelődeinknek is egyike, aki ezt az intézetet majdnem megalapítása napjaitól kezdve közel tiz éven át szeretettel, hűséggel és lelkesedéssel szolgálta.

A józsefvárosi — akkor még — „nyilvános reáltanoda“ 1871. október 9-én kezdte meg működését, és az 1872/73. isk. év tanári karában már itt találjuk Erődi Bélát mint a magyar nyelvnek helyettes tanárát. Az 1873/74. évi Értesítőbe ő írja az értekezést, rövid, de magvas tanulmányt a magyar összehasonlító nyelvtudományról; 1874. november 16-án a magyar és német nyelv rendes tanárává lesz, 1874/75-ben intézeti könyvtárossá, és 1875. október havában megalapítja az ifjúsági önképző-kört, melynek 1881. végéig ő a vezetője és legállandóbb Maecenása. Mint tanár tanított németet, földrajzot, latinnyelvet, azonban inkább mellékesen, kisegítésül; igazi tárgya mindvégig a magyar nyelv és irodalom maradt, a középiskolának legnehezebben tanítható, de nevelő hatásaiban megbecsülhetetlen értékű stúdiuma. Ragaszkodott ehhez a tantárgyhoz mint nevelő és mint a magyarságnak lelkes apostola; mivel a középiskolát elsősorban mindig nevelőintézetnek tartotta, melynek célja, hogy acélos magyar jellemeket fejlesszen.

1*