VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1916
Erődi Béla
4 Pedig nem tartozott az egyoldalú és szűk látókörű hazafiak közé. A természet ritkaság számba menő nyelvtanuló tehetséggel áldotta meg, amelyhez csodálatos szorgalom és szívósság csatlakozott. Egész életében nyelveket tanult, és az országban kevés ember van, aki idegen nyelvek ismeretében vele mérkőzhetnék. Hatalmas nyelvtudása megnyitotta előtte a Kelet és Nyugat irodalmait és lehetővé tette, hogy Konstantinápolytól Newyorkig minden nagyobb nemzet fiaival tolmács nélkül érintkezhetett; sokat utazott és tapasztalt; hirdette is, hogy szükségünk van az idegen nyelvek és kultúrák ismeretére, de csupán azért, hogy magyarságunknak tehessünk szolgálatot. Éles szemmel vette észre a Kelettel való kapcsolatunknak fontosságát; de ott volt azok között is, akik a magyarság törekvéseit nyugat felé istápolták. Az 1882. év tavaszán megvált a főváros és a VIII. kér. főreáliskola szolgálatától, a fiumei áll. főgimnáziumnak igazgatója s utóbb egyúttal a fiumei állami népoktatási intézeteknek felügyelője lett. Mint ilyen hét évet töltött az Adria partján és a hét küzdelmes év lankadatlan munkája gazdagon gyümölcsözött a nemzet számára. A fiumei gimnázium magyar intézetté lett, növendékei megszerették nyelvünket és a magyarság felé fordultak szivükkel; a közönségben lassanként eloszlott az ellenszenv, amellyel a magyar tanárok működését kisérték; a bizalmatlanságot bizalom és szeretet váltotta fel; a fiumei diákság, mely előbb Bécsbe és Grácba járogatott tanulmányainak befejezésére, mind sűrűbben kezdte fölkeresni a budapesti egyetemet. Még régebbi időre utalnak „keleti“ törekvései. Már mint egyetemi hallgató nagy szeretettel hallgatja Vámbéry Ármin előadásait. 1868-ban Konstantinápolyba utazik és a török fővárosban — sok nélkülözés között — két évet tölt a perzsa és török irodalom tanulmányozásával. Közben megismerkedik, barátságot köt a tudósokkal, nagy utazásokat végez a török és szomszédos területeken, Kisázsiában, Görögországban, Egyptomban, Ruméliában, Albániában. Ismeretekkel bőségesen megrakodva tért haza, de telve becsüléssel és szeretettel is a török faj iránt, és azzal a meggyőződéssel, hogy érdekeink nemcsak a Nyugathoz fűznek bennünket; Magyarország jövője és boldogulása megköveteli, hogy a Kellettel, a törökséggel szintén eleven kapcsolatot teremtsünk. Évek hosszú során át nagy, szinte lázas tevékenységet fejt ki e gondolat szolgálatában. A magyar közönséget meg akarja ' ismertetni a Kelettel és a törökséggel ; felolvasásokat, előadásokat tart, rövidebb-hosszabb dolgozatai egymást érik a lapokban és a folyóiratokban; a perzsa költészet fejedelmeit: Omer Chejjam-ot, Hafizt, Firdúzit, a török népek költészetét, Szádi Gulisztánját önálló kötetekben teszi számunkra hozzáférhetőkké . . . s még előbb, még józsefvárosi tanár korában, kiadja Gyakorlati Török Nyelvtanát, mely éppen legutóbb, a nagy háború alatt érte meg harmadik kiadását. Az idő igazolta törekvéseit. Amiért dolgozott, a török-magyar testvériség megvalósult, a két nemzet fiai együtt harcolnak és vállvetve küzdenek
