VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1915

Horváth Cyrill: A Krisztina-legendáról

8

„Jőve kediglen szent Krisztina nemzetségéből egy, ki hitt vala a Krisztus Jézusban szent Krisztina miatt, és megkené szokás szerint az ő testét és helyhezteté ötét nagy jó helyen. — Beteljesíté kedéglen szent Krisztina mártiromságát Kisasszony hovának heted napján, egy csetörtőkön, Olaszországban, Tyrus nevű városban, az édes Krisztus —“

Ezzel a csonka mondattal végződik a magyar kódex elbeszélése. A történet, mint látható, nem mindenütt világos. Az elbeszélésből nem tűnik ki, hogy „az Sidóknak“ miféle „tiztelessek“, ért kívánja Urbán örök szüzességben tartani leányát, és egyáltalán nem sejthető, hogy a pogány katonát mi fűzhetné a zsidósághoz. A legendázó homályban hagyja azt a körülményt is, hogy a toronyba zárt leányzó mikép juthatott Jézus ismeretére. Zavarba ejt bennünket az anya, aki tudja, hogy leánya az Üdvözítő nevét viseli, s mégis azt kérdi tőle „mi dolog ez, a mi rajtad történt, hogy más, idegen istent imádasz?“ Nem tudjuk, mi az értelme a mártír ama megjegyzésének, hogy szájában tizenkét napja nem volt kenyér; sem azt, vájjon miért hurcoltatja Dión bíró a vértanút Apolló templomába; és nem értjük Juliánust, aki azt hiszi, hogy akit tüzes bölcsővel és kemencével nem bírt eltántorítani vallásától, egy-két kígyó segítségével visszatérítheti az istenekhez. Egyáltalában sok mindent nem tudunk megérteni és megmagyarázni ebből a szövegből: szavakat, mondatokat, epikai mozzanatokat, és talán egy emlékünk olvasása közben sem merül fel könnyebben és gyakrabban a vád a másoló és fordító ellen, mint akiknek fölöttébb gondatlanul kellett végezniük munkájokat.

Ez a vád azonban, úgy látszik, nem mindig méltányos és igazságos. Ha valahol, a kódex-irodalomban soha sem volna szabad sem vádakat emelni, sem ítéleteket formálni a források és kapcsolatok ismerete nélkül; és a Krisztina-legenda kétszeresen megköveteli, hogy mérlegelése ne elszigetelten, hanem az egyetemes középkori irodalomra, a forrásokra és változatokra való tekintettel történjék.

II.

A Krisztina-legendának első, vázlatos följegyzésével a VIII. sz. elején meghalt szent A 1 d h e 1 m u s püspök De 1 a u d i b u s virginitatis c. munkájában találkozunk.2 A IX. században az Elbeszélésnek több mozzanatára hivatkozik Josephus Hym- nog-raphu s, görög egyházi költö (mh. 833.), aki egész „kánon“-t. azaz kerek kilenc ódát írt Sz. Krisztina dicsőítésére,3 nem sokkal utóbb pedig Adó püspök foglalja össze a hős gyermek történetét a tőle 860 előtt szerkesztett martyrologiumban.4 A X. század végén

2 Migne, Patr. Lat. tom. LXXX1X. 147.

3 L. Andrea Pennazzi, Vita. e martirio ammirabile della gloriosa S. Cristina. In Montefiascone, 1752. pag. 455—460. Vö. Acta SS. Boll. Jul. tom. V. 1727. pag. 508. n. 77—78.

4 Migne, Patr. Lat. tom. CXXIII, 307—308.