VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1915
Horváth Cyrill: A Krisztina-legendáról
9 «. újra fölmerül egy sovány kivonat: aMenologium B as i 1 i a- n u m nevű fényes görög martyrologiumé,5 de a magyar elbeszélés forrásának kutatásában mindez bátran mellőzhető. Valamivel terjedelmesebb s értékesebb kivonat fordul elő Jacobus a Vora- g i n e híres gyűjteményében, a Legenda Au re a-ban,6 melynek fordítása az Érd y-k ódé x-ben olvasható (Nyelvemlékt. V. k. 129.); azonban még nagyobb figyelmet érdemelnek azok a bővebb szövegek és teljes változatok, melyek részint kéziratban maradtak, részint egyes gyüjtményekben és monográfiákban láttak napvilágot. A megjelenés sorrendjében ilyen mindenek előtt az a variáns, melyet Vincentius Bellovacensis7 közölt (XIII. sz.), továbbá egy másik, amelyet Mombritius adott ki S a n c t u a- r i u m-ában,s s végre az a Passió, melyet mint a XI. században élt sz. Alphanus érsek munkáját Ughelli Ferdinánd bocsátott közre a XVII. század folyamán.9.Utóbb Jacobus a Voragine kivonatával együtt mind a három szöveget újból közzétette Andrea Pennazzi olasz iró, Sz. Krisztina életéröl írt terjedelmes munkájában10; de ami még fontosabb, a sorozatot néhány új változattal is megszerezte. Az új variánsok közt ugyanis két igen érdekes munka van, két passió, melyeknek egyikét Pennazzi egy o r v i e- t ó i, állítólag XII. századbli kéziratben fedezte föl,11 másikát viszont a római Basilica Liberian a, más néven Santa Maria Maggiore, vagy mint a régiek hívták, Sancta Maria ad Nives (Havi Boldogasszony) egyháza egyik kódexéből írták ki részére.12 Két évvel Pennazzi munkájának megjelenése után, 1727- ben, a Bolla ndisták szintén közöltek egy Krisztina-passiót,13 még pedig, mint írják, egy fuldai hártyakódexből, melynek kelte a X. vagy XI. századra,'de minden bizonnyal a XII. századnál előbbre tehető;14 legutoljára pedig Luigi Bogiin o, a palermói Bibliotheca Comunale tisztviselője ébresztett figyelmet Palermo e Santa Cristina c. könyvének (Palermo, 1881.) függelékével, 3 Migne, Patr. Qraec. tom. XXVIL 15—16. “ Q rässe, c. XCVI1I. (93.) Pag. 419—421. 7 Speculum históriaié, lib. duodecimus, c. 86—89. (Vő. Bibliotheca Mundi etc, Draci, 1624. pag. 493—4. 8 Sanctuarium seu Vitae Sanctorum. Milano, 1480. CCIII —ccv. 9 Italia sacra. Vénét. Tom. VII. c. 380. et squ 10 Vita, e martirio ammirabile della gloriosa S. Cristina etc. ln Montefiascone, 1725. ! 11 Id. m. 259—275. 1. 12 U. o. pag. 352—358. Pennazzi nem jelöli meg tüzetesebben a kódexet. A pergamenre irt mű azonban máig megvan a S.. M. M. birtokában: 3 folio-kötetre terjedő Passionarium, melynek egyik kötetében (CCCVI1 lev.) a XXXIV—XXXVII. 1. van a Passim see xpine VIR. A kódexet Pater E h r 1 e, a vatikáni könyvtár tudós praetectusa XI—XII., de inkább XII. századbeli eredetűnek tartja. (Patthy Károly szives értesítése 1913. dec. hó 11.) 13 Acta SS. Boll. id. köt., 524—528. . Uo. 511. és 524.
