VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1912
Birkás Géza: Racine és az újabb francia kritika
9 francia forradalom és a köztársaság iránt való ellenszenvét s a monarchikus érzelmű és hű-katholikus XVII. század iránt való előszeretetét. Racine-nal kapcsolatban sem mulasztja el, hogy néhány szellemes vágást ne mérjen a harmadik köztársaságra. (163. és 324—325. 1.). Racineról írt könyve 4) a nagy tragédia-költőről tartott tíz felolvasását tartalmazza. Az egyes felolvasások megjelentek a Revue hebdomadaire 1907-iki évfolyamában is. Részletesen elemzi bennük Racine tragédiáit és közbeiktatja az életrajzot. Louis Racine, Sainte-Beuve, Mesnard és Gazier voltak a főforrásai, új életrajzi adatokat nem nyújt, néhány vitás kérdéshez azonban érdekesen szól hozzá. Racine műveit igen finoman elemzi s van egynéhány érdekes megfigyelése. Sajnos, mint egyéb munkáiban, úgy e müvében is impresszionista módszerének hibái gyakran jelentkeznek, ebben is megelégszik benyomásainak puszta papirra-vetésével s egy-egy szellemes mondás, egy-egy jó ötlet kedvéért szívesen feláldozza az igazságot és nem haboz önmagával ellentétbe jönni. Racine-nak nagy bámulóia, Corneillet ellenben csak mérsékelten élvezi. Drámabírálataiban egy Corneille-elöadás után ezt írta: „il faut un courage presque cornélien pour s’enfermer avec Corneille quand on est si bien dehors, et c’est Iá un de ces actes qui font honneur á la nature humaine“.2) Racine jelleméről és költészetéről azonban a legnagyobb lelkesedéssel beszél. Szerinte is Racine a XVII. század legérzékenyebb írója.3) E felfogással ellentétbe jut, midőn könyve más helyén „une áme dévorante“- nak, költészetét pedig „sa ménagerie de fauves bien-disants“-nak nevezi.4) Könyve 316. lapján fejtegeti, hogy Racine drámáiban milyen kevés a keresztény elem. „II n’y a dans les caractéres nul christianisme prémédité. Ils n’ont de chrétien que ce que le poéte, produit lui-méme d’une civilisation chrétienne, en a fait couler sans eux, sans le savoir. La tragédie de R. n’est crétienne que dans la mesure oú peuvent passer pour chrétiennes les Réflexions ou Sentences.et Maximes morales de La Rochefoucauld.“ Ennek teljesen ellentéte az, amit a 310. lapon mond : „le theatre de R. est la fleur profane et imprévue du grand travail de méditation religieuse et de per- fektionnement intérieur qui s’est accompli jadis á Port-Royal.“ Levelei alapján részletesen fejtegeti a költő ifjúkori fejlődését. Több ízben hangsúlyozza Port-Royal eltörölhetetlen hatását az ifjú Racine-ra, az 50. lapon azonban ez a váratlan megjegyzés ötlik szemünkbe: „Ce Racine de vingt-deux ans — qui attend le titre d’abbé et qui n’échappe á la tonsure préalable que parce qu’il avait oublié d’apporter avec lui le „démissoire“ dönt il avait besoin — ce Racine semble tout entier „en réaction“ contre son éducation premiére. Il parle de toutes choses avec une liberté allégre“. A drámaírástól való visszavonulását a régi motívumokkal magyarázza Szerinte is Racine tehetsége teljes erejében, a dicsőség tetőpontján, tragédiaterveinek és töredékeinek hősies feláldozásával mondott le a tragédiaírásról. Igen hangzatosán fejtegeti, hogy e lemondás milyen nagy lelki küzdelembe kerülhetett. Sőt arra is gondol szerinte a költő, hogy karthauzi-barátnak áll be, annyira gyötri a bünbánat és furdalja a lelkiismeret erkölcstelen életmódja és költői működése miatt. L. elfogadja tehát Louis Racine magyarázatát, érveket nem keres, sőt ezt mondja: „Racine avait ses tiroirs pleins de beaux projets de tragédies“. Honnan tudja ezt L. ? Racine drámatöredékeiről és terveiről nem sokat tudunk, Louis Racine sem tud róluk, mindössze egy Iphigénie en Tauride című tragédiának tervét találta atyjának írásai közt.5) Az sem felel ') J. L.: Jean Racine, Paris, 1908. V. ö. J. L.: Impressions de th éátre, Paris, 1888-1898 I., Ii., IV., VII., VIII. k. 2) Impressions de théátre, I. k. 25. 1. 3) Jean Racine, 309. 1. 4) U. o. 222. és 234. I., „le plus sensible et le plus féroce des poétes“, 192. 1. *) Louis Racine: Mémoires J. R. Oeuvres, id. kiad. XIX.
