VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1912
Birkás Géza: Racine és az újabb francia kritika
7 tanulni, leveleiből már jól ismerjük. Ha e leveleket figyelmesen elolvassuk, nagyon elcsodálkozunk G. e mondásán: „Quand il rendit á son grand-pére Sconin le jeune Racine ágé de vingt ans, Port-Royal pouvait se dire avec justice qu’il avait tout fait pour préparer ce brillant jeune hőmmé á jouer un rőle dans le monde; il avait jeté dans son áme les semences de vertu qui font les grands chrétiens, et d’autre part il lui avait donné la politesse exquise et l’instruction á la fois solide et variée qui faisaient au XVIIe siede ce qu’on appelait un honnéte homme.“ x) Honnan tudja mindezt G. ? Racine írt ugyan nehány vallásos és a Port-Royalt dicsőítő kezdetleges költeményt, az az epizód azonban, melyet atyja Port-Royal-beli tartózkodásáról Louis Racine elmesél s melyet azóta annyian ismételtek, inkább dacos, indulatos természetéről tesz tanúságot: jámborságáról, szelídségéről tanúskodó adataink pedig nincsenek. Ifjúkori, különösen Uzésből írt levelei arról tesznek tanúságot, hogy vagy teljesen hatástalanok, vagy nagyon mulékony hatásúak voltak a Port-Royalban töltött évek. E levelek írója ugyanis egy nagyon józan, gúnyolódó, szabadszájú, cseppet sem gyengéd, dicsvágyó ifjú, aki papnak készül és theológiát kellene tanulnia, titokban azonban gáláns verseket ír s a költők és az asszonyok jobban érdeklik, mint aquinói Sz. Tamás. Vallásosságának semmi nyoma bennük, sőt Port-Royalról némi gúnnyal beszél,2) és panaszkodik, hogy kénytelen a vallásosságot színlelni.2) Ami pedig az udvarias és alázatos modort illeti, dicséri a délfranciaországi szokásokat, melyeket ő is igyekszik eltanulni. „J’ai un peu appris“, írja egyik levelében Levasseur barátjának, egy verselgető és világias életet élő fiatal párizsi abbénak, „á me contraindre et á faire beaucoup de révérences et de compliments, á la mode de ce pays-ci“.4) Elfelejtette tehát a Port-Royalban G. szerint egész életére eltanult „kiváló udvarias modort“ ? Az élesszemű Sainte Beuvenek figyelmét e levelek hangja nem kerülte el, és ő megütközik azon, hogy Racine volt mestereinek szerencsétlen sorsáról, az 1661-iki üldöztetés idején, milyen könnyedén, meghatottság nélkül beszél („trés á la légére et en disciple trés-peu touché“). 5) Elmondhatjuk tehát, hogy Racine ifjúkorában Port-Royal fontos szerepet nem játszott. Nincsenek adataink, melyek e befolyásról tanúskodnának, levelei azt bizonyítják, hogy a híres zárdában töltött évek majdnem nyomtalanul vonultak el felette, lelki, érzelmi fejlődését semmi tekintetben nem befolyásolták. G. második fejezetének címe: La révolte. Ebben Racinenak Port- Royalhoz tragédiaírói működése alatt való viszonyát fejtegeti. Ez idő alatt a költő nyílt harcban van a janzenistákkal és pamfleteket ír ellenük, melyek közül az elsőnek szerzőségét gyáván letagadja.6) G. igyekszik védeni, de kénytelen bevallani, hogy „Landen eleve de Port-Royal était bien alors, suivant la doctrine augustinienne, un de ces justes, auxquels la gráce manque abso- lument et qui deviennent ainsi de grands coupables.“ 7) Tragédiáiban azonban Racine G. szerint a janzenisták lélektani elméleteit és erkölcsi tanait alkalmazza, nekik köszönheti, hogy a görök forrásokból meríthet s hogv szerkeszteni és írni tud. A bővebb bizonyítással és érvekkel azonban G. adós marad. A harmadik fejezetet a szerző Racine megtérésének szenteli. Ennek oka szerinte nem a „Phédre“ bukása volt, hanem egy lelki válság, mely már évek óta lappangott benne. Belátta, hogy tévútra sodródott, megszólalt a lelkiismerete, felébredtek ifjúkori emlékei és benyomásai, vagyis olyan lelki átváltozáson ment keresztül, mint e század egyéb nagy, bűnbánói: Pascal, Mme de Lon- gueville, Conti herceg stb. Életének utolsó huszonkét évét arra használta fel, hogy a Port-Royallal szemben elkövetett hibáit helyrepótolja. Két utolsó !) u. o. 102.1. 2) R.: Oeuvres, Paris, Lefébre, 1835 , 430. 1. а) U. o. 442. 1. 4) R.: Oeuvres, id. kiad. 444. 1. 5) Sainte-Beuve: Port Royal, Paris, 1878, VI. k. 96. és 100. I. б) R.: Oeuvres, Hachette, 1872, VIII. és Gazier: Mélanges, 110. 1. 7) Mélanges, 109. 1.
