Református fögimnázium, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk multja - II. Iskolánk az 1918/19. és 1919/20. tanévben

3

I. Iskolánk múltja.

Főgimnáziumunk a Gönczy Pál magánnevelö intézetéből fejlődött ki; ő volt tehát intézetünk alapítója. 1859. október 1-én nyílt meg az akkori szénatéri (mai Kálvin-tér) templom mellett levő épületben 97 növendékkel és 5 tanárral. Az 1861—62-ik évben lett 6, s az i860—64. évben 8 osztályúvá az intézet.

Az első érettségi vizsgálatot az 1863—64-ik iskolai év végén tartották 40 tanulóval. Török Pál egykori nagynevű püspökünk, akit intézetünk második alapítójául tekinthetünk, az akkori pesti református egyház vezető embereivel együtt sok kitartó munka és keserves küzde» lem árán végre elérhette azt, hogy megfelelő iskolai épületet építhetett. Gimnáziumunk mostani Lónyay-utcai épületében az 1888—89-ik iskolai évben kezdték meg az első tanítást, s azóta ezen a helyen foly állandóan á tanítás munkája. Gimnáziumunk Budapest összes gimnáziumai között korra nézve az ötödik helyet foglalja el, érettségi vizsgálat szempontjából a negyediket. Mint érdekes adatot megemlítjük, hogy gimnáziumunkban az alapítástól kezdve a jelen iskolai év végéig összesen beiratkozott 28719, vizsgálatot tett: 26009, érettségi vizsgálatot tett 2254 tanuló.

Iskolánk eddigi igazgatói: Gönczy Pál (1859—1867-ig), Vámossy Mihály (1867—1897-ig), Molnár Sándor (1897—1909-ig), Ravasz Árpád (1909—).

Tanári tetsügetünk összes tagjainak száma az alapítástól mostanlg az óraadókkal együtt (de az idegen vallásé hitoktatók nélkül): 105.

Ezeknek névsorát helyszűke miatt mellőzvén, a híresebb emberré lett régebbi tanárok közül ide iktatjuk nehány kiválónak a nevét: Ballag! Mór, Baráth Ferenc, Bihari Péter, Gyulai Pál, Király Pál, Molnár Aladár, Thaly Kálmán, Tolnay Lajos stb. — A tanítványok sorából pedig a sok között olyan emberek is kerültek ki, mint Beöthy Zsolt, Bal- lagi Aladár, Gárdonyi Géza, Kenessey Béla, Hegedűs Lóránd, Kozma Andor, Pékár Gyula, Prém József, Szilassy Aladár, Vargha Gyula stb.

Iskolánk az 1919—20-ik iskolai évben fennállásának 61-ik évét töltötte be.

II. Iskolánk az I9J8/J9. és 1919/20. tanévben.

Az 1918—19. isk. év — mint mindenütt széles e hazában — a nyugtalánságok, a forrongások és örökös harcok jegyében telt el. A háború szerencsétlen végződése, hadseregünk szétziillesztése, az ország területe jórészének idegen fajoktól való megszállása nemcsak a szülők és tanárok, hanem a tanulók lelkében is mély nyomokat hagytak s a komoly, rendszeres munkát akadályozták. A hosszú téli betegségi szünet után február eLsején kezdtük meg újból a tanítást, de alig melegedhettünk 'bele a munkába, a március 21-ikén proklamált proletárdiktatúra ideje következett, intézetünkből is kitiltották a vallásoktatást, behoz-