Református fögimnázium, Budapest, 1917

Dúzs Sándor

DÚZS SÁNDOR.

(*J* Í9Í7. október i9-íkéa,)

Fájdalommal s büszkeséggel Írjuk fel immár az ő nevét is e gyászkeretes lapra, azok közé, akik örökre elköltöztek erről a földről. A fájdalom a gyászé, hogy színről- színre sohasem látjuk már őt többé itt alant, örömünk s büszkeségünk forrása pedig az isteni kegyelem, amely oly kedves és gazdag életet adott neki, hogy a pátriárkák korát is megérhette.

Élete gazdag, gyümölcsöző volt. Egész egyéniségének főjellemvonása volt a rendíthetetlen kötelességteljesítés, a hűség mindenekben, s a kiapadhatatlan szeretet.

Főbb életrajzi adatai — néhány vonásban — a következők: Dunaszentgyörgyön született 1834. április 25-én. A gimnáziumi I—VI. osztályt Gyönkön, a VII. osztályt Kecskeméten, a VIII. osztályt Nagykőrösön végezte az 1851/2. évben. Méltó a feljegyzésre, hogy Arany Jánosnak Nagykőrösön egy évig tanítványa, később pedig (1859-ben) egy évig tanártársa volt. Bizalmas, meghitt körben sok kedves és érdekes dolgot beszélt el a nagy költő tanári egyéniségéről. A theologiai tanfolyamot Kecskeméten elvégezve, 1857. szeptemberétől egészen 1859-ig az utrechti Egyetem hallgatója volt. 1859. május 1-én avatták lelkésszé és ugyanazon év november 19-ikén választották meg tanárrá a nagykőrösi gimnázium classica-philologiai tanszékére, a hol 1873. augusztus végéig folytatta buzgó tanári munkásságát, amikor a pesti református főgimnázium tanárává választották. Intézetünkben tanárkodott ettől kezdve egészen nyugalomba vonulásáig, 1897-ig, latin, görög és német nyelvet tanítva az V-VIII. osztályokban. Hűséges, sikeres és szeretetteljes munkáját egész hosszú generáció áldja még sokáig. 1867-ben kiadott Emich Gusztáv kiadásában

1*