Református fögimnázium, Budapest, 1917
Dúzs Sándor
4 egy „Francianyelvtan dióhéjban“ című könyvet s 1875-től kezdő- dőleg 17 éven át szerkesztette a Protestáns Naptárt. Pesti tanársága alatt presbiter, községi iskolaszéki tag s állami felsőbb leányiskolái és óvónőképezdei vallástanár is volt. 1917. október 19-én halt meg szenvedés nélkül, csendesen Hódmezővásárhelyt, ahol egyik leányánál volt. Október 22-ikén, egy szép vasárnapon, temettük el Őrszentmiklóson, kedves kis családi birtoka helyén. Intézetünk tanári testületé koszorút tett a sírjára, küldöttségileg képviseltette magát a temetésen, s a sírnál dr. Varga Bálint tanár a következő szavakban búcsúzott kedves, drága halottunktól: „Szeretett Kartársunk! A budapesti ref. főgimnázium tanári testületé, melynek a mai napig nagyrabecsült tagja voltál, búcsúzik tőled azzal a melegséggel, amellyel közöttük forgolódtál, és azzal a tisztelettel, amelyet magas korod és nemesen egyszerű puritán jellemed érdemel. Boldog ember voltál: a lelkiismeret nyugalma — melyet a jól teljesített kötelesség tudata ad —, ragyogott mindig derűs arcodon s a szív melegsége, az emberszeretet nemessége sugárzott ki szelíd szemeidből, nagy, melegen érző szívedből. Olyan voltál, mint a tiszta érc, melynek nincs salakja; mint a napsugár, mely dérit, éltet és melegít. E szavak nem a köteles udvariasság szavai: én élő tanúbizonysága vagyok a te valódi értékednek. Ismertem rokonságodat, testvéreidet: azok egyszerű köntösben derék, kiváló emberek voltak; ismertelek téged fiatal tanárnak: tanítványaid már akkor „a jóságos Dúzs bácsi" címmel tiszteltek meg, ismertelek kollégának, midőn nemes barátságodba fogadtál: minél közelebb jutottam hozzád, annál jobban nőtt a tiszteletem irántad. E foglalkozásodban olyan voltál, amilyen mindnyájan szeretnénk lenni: a kötelességteljesítésben pontos, egyházad és az intézet szolgálatában hűséges, tanártársaidhoz barátságos, tanítványaidhoz jóságos. Ezeknek igazi atyjuk voltál, s ha most, hazafias kötelességeik teljesítése miatt, vagy azért, mert patriarchalis koroddal túlélted őket, nem állhatják is körül ezren meg ezren sírodat: majd tanúságot tesznek ők ott fenn az igazbiró előtt hűségedről, jóságodról, szeretetedről. Áldjon meg érte a jó Isten haló porodban is s azt a szeretetet, amelyet irántuk tanúsítottál, adja vissza .áldás alakjában hátramaradt, téged igazán gyászoló szeretteidnek! Nyugodjál békében! A gondviselés végső karjai őrködjenek poraid felett; emlékedet mi és az utókor késő időkig kegyelettel fogjuk őrizni. Isten veled 1 Isten veled 1“
