Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

48

lyezi a sírbolt fehérre meszelt, egyszerű falát. Magyar szemnek lelketfelforgatóan különös látvány a holtaknak ilyetén társasága.- Fejedelmek és költők porai egy fedél alatt. Hiszen a szellem szuverénjeinek és a koronás fejedelmeknek életben-halálban természetes ős ellenségekül kell egymással szembeszállaniok! Mi így tudjuk. Mi így szoktuk ezt meg. Hiszen az egyik abban látja rendeltetését, hogy zabolázzon és szolgálni tanítson. A másik röpítni akar és a szabadságnak mondja hymnuszát! A német az a szerencsés nemzet, ahol a weimári kripta látványa nem ellenmondás, ahol a költőt és fejedelmet közös eszmények hevíthetik az életben s közös glória fénye magasztalja föl a halálban.

Ilyenforma gondolatokkal térek vissza, ki a szabadba, az édes napvilágra. Én már megelégedném a temető látványaiból azzal, amit ez az egy, fejedelmi pompája mellett is halálosan zord kriptaüreg nyújtott. Vezetőm figyelmeztetésére azonban meg kell még állanom két sírhalom előtt. Egyik a Goethe család sírboltja a Grufttól mintegy 25 lépésnyire. A nagy névnek öt viselője alussza itt a végnélküli álmot. Köztük van Goethe fiának, Ágostnak felesége, Pogwisch Ottilia, az agg költő ápolója és vigasztalója a bealkonyodott élet utolsó esztendeiben. Őt ábrázolja a sírbolt egyetlen, művészi díszítménye, egy ravatalon fekvő, szép, fiatal asszonyszobor, kinek imára kulcsolt kezébe valami gyöngéd turistakéz élő ibolyacsokrott tűzött. Itt fekszik G. Walther is, a költő egyetlen unokája s a Goethe-nemzetség utolsó sarja, ki a Goethe- házat összes berendezésével, gyűjteményeivel az államnak hagyományozván, a páratlanul gazdag weimári Goethe-muzeum létrejötttét lehetőve tette. A költő feleségének és egyetlen fiának sírfeliratát hiába keressük e márványlapokon. Ágost tudvalevőleg olaszországi útján hall meg egész váratlanul, még atyja életében, 1830. október 20-án. Rómában, a protestánsok temetőjében, Cestius piramisánál van eltemetve. Míg anyja, Vulpius Krisztina, sírja Weimárban, a Szent Jakab-templom melletti pázsitos térségen domborúl.

Alig haladunk azonban az árkádfal mentén 15 lépést a kijárat felé, egy másik nevezetes kripta aranyfeliratos kőtábláira bukkanunk. Középen egy regényesen finom vonású asszonyfej alabá- stromba faragott reliefje. Ez a dombormű Goethe híres barátnőjét, a Lida-dalok ihletőjét, Steinné Schardt Saroltát ábrázolja. Itt ham- vadozik a titokzatos asszony, ki a maga korában annyi dolgot adott világszerte a plelykának s vagy 80 év óta az irodalomtörténeti