Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

41

tálán óráitól egyszersmindenkorra meg vannak fosztva. Meg kell említenem, hogy a német professorok a dolgozat elbírálásból általában lelkiismereti kérdést csináltak. Igaz, hogy átlag 30o/o-al kisebb népességű osztályokkal dolgoznak, mint mi, de megnégyszerezik munkájukat azzal, hogy minden dolgozat alá 4 osztályzatot jegyeznek. Pl. Scriptura : 3/4- Iudicium III. Menda: 7. locus: l4/22. Vagyis a külalak: 3U: a dolgozat belső értékelése: 3 (genügt.) A hibák száma : 7. s a tanuló dolgozata 22 társa közül minőség tekintetében a 14. helyen áll. Ez a módszer az aemulatio, a versenyzőkedv fölébresztésére tehet jó szolgálatot.

A német nyelvet általában ugyanolyan módszertani eljárás szerint oktatják, mint mi a magyart. Nagyon sokat olvasnak, szavalnak s ebben a naivságig lelkes német professorok járnak elől vonzó példával. Nekik az olvastatásra már csak azért is több idejük marad, mert a stilisztikát, retorikát és poétikát nem adják elő külön tárgy, illetve rendszeres tudomány gyanánt. Az irodalomtörténeti tanításból pedig csaknem teljesen kiküszöbölték a tankönyvet, s ahelyett az írók tüzetes ismeretére s a róluk szóló legjobb kritikai művek olvasására szorítják növendékeiket. Az órákon egy-egy kiválasztott remekművet boncolnak példátlan, még Lehr Toldi-magyarázatait is megcsúfoló részletességgel. Jelen voltam pl. a berlini Dorotheenstädtisches realgymnasium legfelsőbb osztályának, az oberprimának irodalomtörténet óráján. Épen Schiller Stuart Máriáját elemezték s a tanulók közben egy egész füzetet jegyeztek tele (természetesen 8—10 órás esztelizálás folyamán) a dráma vázlatával, továbbá a szerkezetre és történeti háttérre, a Vorgeschichtere vonatkozó észrevételekkel.

A német nyelvi és irodalmi oktatás során sohase mulasztják el a kínálkozó alkalmat a német nemzeti öntudat és 'imperialista önérzet istápolására. Sohase felejtem el azt a lendületet, mellyel Born Vorschullehrer kérdezte egy Nagy Vilmosról s a versaillesi koronázásról szóló olvasmánnyal kapcsolatban szőke nebulójától:

— Wann ist Deutschland schwach und arm gewesen ?

— Während seine Kraft geteilt war.

— Und seit wann ist Deutschland reich und mächtig?

— Seitdem das Reich einig geworden ist.

S mondhatom hogy annak a starknak és mächtignek hangsúlyában egy saját erejéből és erényei folytán nagyranőtt világ- birodalom fiának félelmes és jogos büszkesége lüktetett . . .