Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
34 paripái taposnának össze. Előre hát ezen az úton fölemelt fővel, biztos céltudattal, magyar vérünk nemes tüzének lendületével! És' óvjon meg bennünket az Isten ama végzetes hiúságnak csapásától, mely kedveszakadtan, meddőn vergődik, sír és átkozódik annak tudatára, hogy előttünk tizen, vagy tizenöten nagy nemzetek járnak. Igaz, mi nem vagyunk a népóriások sorában, de a törpék között se keressetek. Ha egyelőre nem világtörténelmi, de okvetlenül nagyszerű nemzeti feladatok várnak ránk. Hiszen ezen a mindenféle áldással megrakott, nagy magyar területen dolgozni érdemes, dolgozni gyönyörűség. De munkánkban szilárd tervszerűséggel egy fehér meg egy piros lobogó vezessen: Széchenyi István és Kossuth Lajos evangéliuma. Annyi még a tennivalónk ezen a szép Magyarországon. Tudósok állítják, hogy a Nagy-Alföld medencéje kiszáradóban van, mert jórésze erdőben, víztelen pusztaság. Ott tehát fásítani és csatornázni kell. A Duna és Tisza völgye így újra Kanaán lehet. Ha végigtekintünk pl. a magyar államvasutak debrecen—szolnoki vonalán, valami egyoldalú gazdasági rendszernek nyomasztó sivárságát kell tapasztalnunk. A magyar gazda a földmegmunkálás ezeréves sablonján nem változtatott semmit. A gőzekével ugyanazt csinálja, amit apái a faekével tettek: felszántja földjét, elszórja gabonájának, kukoricájának magvát s a többit bízza magasságos ég ingyen kegyelmére. Rendszeres gyümölcs- és konyhakertészet, méhészet, baromfitenyésztés, háziiparnak s efféle jövedelempótló gazdasági ágak felkarolásának nyomával csak elvétve találkozunk. Ez irányban a földmivelésügyi minisztérium próbál valamit tenni s tagadhatatlanul ért is el valamelyes sikert. Kormányaink akciójának azonban van egy következetes, nagy fogyatkozása. Távol áll tőlem a politizálás szándéka, de mint tényt nyilván kell farlanunk, hogy gondoskodásában minden kormányt a politikai pártállás szempontjai vezetik. Adományait, kedvezményeit, Írott útmutatásait elsősorban kormánypártoló kerületek népének juttatja. S mert a fajmagyar kerületek tekintélyes hányada elsősorban az ellenzéknek juttatja mandátumát, mellőztetéssel kell lakolnia. Én pl. ismerem a hajdúság népének állapotait s látom, hogy az az államnak milyen magárahagyott gyermeke. Ott a gazdasági szaktanítókat, méhészeti vándortanárokat s a földmivelésügyi kormány száz meg száz, hasznos kiadványát hírből sem ismerik, nem hogy ingyenadományok jótéteményében részesíttetnének. Pedig ez az a faj, melyet Magyar- országon becézni kell, mert a politikai magyar nemzetnek gerince
