Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
32 költészetünkben, de publicisztikai irodalmunkban is. — Ám jól van ez? Kell ez? Okunk van erre? Ideje van ennek? Kérdem aztán, lassan, ocsúdva elégikus kedvem borújából. Hát a „volt“ nemzetek országa, Magyarország, amelyről az mondatott, hogy „lesz ?“ Hol a harminc millió magyar, melyről ihletett pillanatában egy jövőbe érző, bölcs ember álmodott? Még alig nyílt meg a sorompó, az új idők, új célok perspektívája előttünk. Most éljük az első rohamok korát: az új ezredév új fegyvereivel most osztjuk még az első csapásokat. A kezdet nehézségei között tehát erős tüdők biztató szavára szomjazunk. Nekünk van ugyan ezredéves, politikai múltúnk, de annak egyik fele az európai állapotokba való behelyezkedés, másik fele az önálló állami lét jogáért vívott küzdelmek korszaka; mint külön nemzetindividium, csak most kezdünk a modern nemzetek nagy internationaléjába belekapcsolódni ! Most kezdi észrevenni a világ, hogy a Duna-Tisza táján nemcsak gulyáshúst pirítanak mesterien, hanem elsőrendű elektromotorokat gyártanak, mintaszerű emberbaráti intézményeket teremtenek, jó regényeket, kitűnő verseket írnak s idestova 21 millió főre szaporodnak föl. X. A véletlen avval a szerencsével ajándékozott meg, hogy a múlt esztendőben a római képzőművészeti és a drezdai egészség- ügyi kiállítást megtekinthettem. Külön pavilion képviselte mindakét helyen a magyar Géniusz alkotó és szervező erejét. A magyar trikolor ott lobogott az angol, francia, német lobogók szomszédságában. Mindakettő a leglátogatottabbak közé tartozott, mint színvonal tekintetében is az elsők közül való. S bizony, megdobbant a szívem, mikor a berlini pensió asztalánál egy Rómából érkezett amerikai hölgy, a meglepettség elragadtatásával emlegette a magyar festőművészek kollekcióját. S jóízűt mosolyogtam, mikor a drezdai Hungária-pavillonban egy szász kisasszony — az osztrák gyűjteményt kereste. Nos, e kiállítás hány látogatójának agyában játszódott le ez a pillanatnyi kis közjogi zavar, melynek a magyar államiság fogalmának tisztázására mindenképen csak üdvös hatása lehet. A berlini rendőrtől azt kérdeztem, hogy hol az osztrák-magyar nagykövetség irodája? A közmondásos német rendnek emez éber őre gépiesen mormogja utánam, mig zsebkönyve után kotorász:
