Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
23 egy ember, akin egyenruha van ; míg megszokott, polgári egyénnel, pl. egy kartársammal szemben sohase jut eszembe úgy disting- válni, hogy az egy ember, akin ilyen vagy olyan ruha van!) V. Hihetetlennek látszik, de tény, hogy a társalgás passiv része, vagyis a hozzánk szólónak megértése az a szikla, amin a legtöbb nyelvtanulási jószándék hajótörést szenved. Hiába tudom betéve a szótár minden szavát, mégsem fogok boldogulni azzal a fűszerkereskedő tanonccal, aki egyazon portéka két-három fajtájából a jobbikat dicsérgeti és ajánlja figyelmembe. Mert nem a szót nem tudom, amivel él, hanem a kimondott szót nem értem úgy, amint az a fülembe jut. Gyors beszédű németnek az ajkát gyakran hagyja el ilyenféle hangcsoport: hám. Világos, hogy ez a „haben“ összevonása olyanformán, hogy a szóvégi „en“ szótag a német nyelv hangtermészete szerint — különben is meghalkulván, valami orrhangú zöngévé gyöngül, az előtte álló labiális „b“ pedig épen e nasalis hang visszahatása folytán elveszti keménységét s a kettőnek egyesüléséből valami m-szerű nasolabiális keverékhang állván elő, a gyakorlatlan fül a haben-ből „hám“-féle szóképet percipiál. Az élő nyelv telistele van ilyen fonetikailag átmódosult szóalakulatokkal, amikkel szemben a szótár és nyelvtan embere tehetetlenül áll mindaddig, amíg minden egyes idegen szó fonetikai képével külön-külön, hallomás útján meg nem ismerkedett. S itt válik a nyelv tisztán a gyakorlat kérdésévé. Ezért szerencsés az, aki nyelvet élő ajakról tanulhat, aki tehát a szó jelentését és hangtani alakját egyszerre teheti magáévá, azaz hallomás útján szerzeit, egyetlen képzetbe impregnálhatja, associálhatja e kettőt. Ennek tetejébe jön még a gyakorlati nyelvtanulás azon fölbecsülhetetlen előnye, hogy az újonc ez esetben nem élet nélküli szavakat, de készen kapott s jól formált mondatot tanul; nem bíbelődik lelketlen csukló gyakorlatokkal, hanem egyszerre töltött puskával operál. Mondanom se kell, hogy aki a nyelvet így mintegy a fülével tanulta, annak viszont az etimologikus írásmóddal gyűlik meg a baja. Ám a nyelvnek gyakorlati birtokában írni-olvasni megtanulni hasonlíthatatlanul könnyebb feladat, mint az ellenkező. A toll felett hamarább megtanulok uralkodni, mint beszélő- és hallószerveim mozgató (motorikus) idegei fölött.
