Református fögimnázium, Budapest, 1912

I. Tanulmányok

18

Külföldet járt kartársaim útraindulásom előtt arra figyelmeztettek, hogy a rendelkezésemre álló évet gazdaságos és tervszerű időbeosztással igyekezzem nagyon sokoldalúlag kihasználni. Ne vesztegessek hónapokat könyvtártermek szellemi boncasztalánál huszad- rendű szakkérdések irodalmával pepecselve, de járjam be az élet, a kultúra és természet elébem táruló országútjait annyira, amennyire csak „erőm és inaim vihetnek“. Könyvet találok itthon is, ha könyvtudományra szomjazom. Mert matuzsálemi kort érjen az ember, ha csak a magyar könyvtárak nyújtotta, tudományos területeket be akarja járni lelkiösmeretesen, az alkotás szándékával. — A jó tanácsok nélkül is körülbelül tisztában voltam én azzal, hogy a diákévek, az ifjúi stúdiumok korhatárán jóval túl levő férfiember külföldi tanulmányutjának nem lehet nehány bibliothéka és tanterem levegőtlen, szűk horizontjába belezsugorodnia. Engem az ezer arcú életnek minden vonatkozásában érdekelnie kellett. Az utca szemlélete bepillantást nyitott nekem a tömeg karakterébe. A színház, koncertterem és nvűtárlatok a művészi ízlés és színvonal kikémlelésére nyújtottak kellemes-alkalmakat. Végighallgattam tudományos előadásokat, ankétekéi, politikai pártértekezleteket, hogy egy nemzet vérmérsékletének megnyilvánulását a legellentétesebb helyzetekben tegyem megfigyelésem tárgyává. Még egy menetelő katonacsapaí is tanulságos látvány volt nekem. A mozdulatok, a magatartási az emberanyag minőségéből, meg az oda bámuló civil tömeg szemeragyogásábó! mélységes következtetéseket vonhattam egy nemzet politikai, erőinek és hatalmának forrásaira nézve.

Az idegen légkör hol hűvös, hol forró áramlata örök hullámzásba tartja a lelket s az elme egy óriás ingához lesz hasonlóvá, melynek egyik lengési végpontja a külföldi szemlélet helye, a másik: Magyarország. Nézzük, mi van itt, és keressük, mi van otthon ? Hol vannak ők és hol vagyunk mi ? Mit tettek ők és mit tettünk mi ? Az összehasonlításnak így százféle procedúráján himbáljuk magunkat keresztül, miknek gondolattermelő tüzéből Phoenix madárként bontakozik ki bennünk egy biztos röptű, biztos távlatú, új világnézet, mely tisztelettel, de nyugodtan emel kalapot a külföld nagyszerű munkaeredményei előtt s ugyanakkor elnézően, még tán mosolyogva, de már meg is hökkenve és mindenképen büszke bizodalommal szemléli meg gyarapodó turáni fajtánk iparkodását, amint Európa lázas futóversenyében a vezető nemzetek sarkát tapossa.