Református fögimnázium, Budapest, 1911
I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló
22 munkáihoz az első inspirációkat szerezte ; egy khinai barátommal, akit különben rábeszéltem, hogy Magyarországra is látogasson el s aki május elején iskolánkat is felkereste, Ouang- King-Ki úrral kirándultam Shakespeare szülőföldjére, Stratford on Avon-ba, továbbá Kenilworth várához, hol talán Sir Walter Scott szelleme mesél regét a suttogó szellő szavával. Megismerkedtem mindenféle rendű, rangú és nemzetiségű emberekkel, ami bizonyára szintén hasznomra lesz, ha máshol nem, a földrajz tanításánál, ahol épen a népfajokról beszélni rendesen a legüresebb dolog szokott lenni, miután érdeklődést kelteni vele nagyon nehéz (európai fajokat értek itten), míg így sokszor személyes tapasztalatokra hivatkozhatom. S ez a sokféle néppel való ismerkedés szerintem jórészt hozzájárul az utazás kellemességeihez s ha átgondolom azt a hosszú sort, akikkel ismeretséget kötöttem, meg lehetek elégedve. Előnyömre volt ebben a tekintetben, hogy Londonba visszatérve májusban, a boardinghouse tömve volt a koronázásra összegyűlt angol gyarmatlakókkal, akik szemben a londoni angollal, sokkal szivesebb, melegebb és közlékenyebb népek. Hogy a nem angolok közt egész utamon talált nehány jobb ismerősömet említsem: ott volt a már említett khinai jó barátom; továbbá dr. Katsui Ennonje Kiotóból, Japánból; Mr. Puri Lahoré- ból, Indiából, aki szives volt bevezetni 3 hétre tagnak az Oxfordi egyetemi klubba (Oxford Union Society); Mr. Said Ben Bishara, Diarbeckből, Assiniából, akinek ott nehány éve két bátyját ölték meg a keresztyén mészárlásban; Melik Farzatanianz Bég. TifLiszből, a Kaukázusból való örmény; dr. Rafael Aya, spanyol orvos, Santafé de Bogotából, Columbiából és a többiek. Május közepén hagytam el Oxfordot. Még pár napon át újra Londonban gyönyörködtem, hol már a koronázó angolok a vendéglőkben kezdték duplájára srófolni az árakat. Kirándultam még Windsorba, a hires királyi várhoz, továbbá Greenwichbe, a csillagdát megtekinteni. Azután elbúcsúztam a Colonial Library derék könyvtárosától, aki néha-napján egész kéményseprő lett a portól és piszoktól buzgó kiszolgálásomban, mikor az ócska és senki által nem bolygatott ausztráliai évkönyveket hordta elém ; s búcsút vettem Albiontól. Legszebb pompájában volt a természet, igazi smaragdzöldek a gyepek, frissek a lombok ; s így maradt meg emlékezetemben Oxford is, régi repkénybefutotta tornyaival.
