Református fögimnázium, Budapest, 1911

I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló

23

Antwerpen felé jöttem haza, s mit tagadjam, már siettem is. Egy év nagy idő, pláne ha az embernek nincs elég pénze. Rubensnek a képeit néztem meg Antwerpenben ; azután átjöttem Kölnbe, hol természetesen a híres „Dom“ kedvéért megállottám egy napra. Bonnban ismét négy napig időztem, s egypár jó barátommal bejártam a Siebengebirge pompás várromjait; ellátogattunk Heisterbachba, ahol még állanak a régi zárda romjai. Drachenfels ormán, a Rajnavölgy legszebb kilátást nyújtó pontján ismét elgondolkoztam az óriási Németbirodalmon, melynek csodás szépségeit nem kell magyarázni megértő nemzetének, mint nálunk, hol jellemző az, hogy a tavalyi júniusban vágvöl- gyi tanulmányútunkban összejárt nyolc-tíz vár egyikén sem találtunk egy túristát vagy kirándulót sem !

A Rajna völgyén hajóztam azután végig. Coblenz és Binge- nen át Heidelbergbe. Heidelberg 1 Mennyi varázsa van ennek a névnek ! Hisz mi mind ismerjük a német diákéletet, s mindegyikünk érzi, hogy valami kimaradt az életből, mert Budapest ugyan olyanféle dolgot, amit diákéletnek lehetne nevezni, nem nyújt. Mert már talán sohasem is fog nyújtani.

Azután még Nürnbergben és Wienben állottam meg egy-egy napra, hogy lássam a híres középkori várost és felkeressem Dürer házát; s jun. 2-án már Pesten voltam újra.

íme, egy félórában egy év története.

Ne vegyék rossz néven e történet hibáit, nem merülhettem be részletekbe anélkül, hogy hosszadalmas ne legyek s így pedig igazán nem tökéletes a kép.

Ha valakinek kétsége lenne az iránt, hogy érdemes volt-e kimennem egyáltalán, ezennel szívesen meginvitálom, jöjjön be egypár földrajzórámra, mikor ép ezekről a vidékekről lesz szó, s igazat fog nekem adni, ha látja, hogy mi a különbség, mikor az ember látott dolgokról magyaráz, átélt élményeket mond el, vagy pedig ha csupán könyvek nyomán beszél.

Dr. Kovács Dezső.