Református fögimnázium, Budapest, 1911
I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló
20 kaptam meg, mikor már szeretett hazámban dicsértem az Urat. Az Oxford közelében levő Bradley-college igazgatója, dr. Field azonban igen szíves hangon hívott meg, hogy intézetét meglátogassam. Pompás, óriási park közepén vannak ennek az aránylag új, de máris nagyon híres középiskolának a pavillonjai. A pompás gyeptérségeken ép katonai gyakorlatot tartott egy csoport fiú; távolabb rajtok különböző pályákon folyt a játék mindenféle fajtája. Pompás rend, tisztaság és ízlés mindenütt. Szinte hangsúlyoznom kell ezt az utóbbit: az ízlést, mert némelyik nyilvános intézményünkben már mi is eljutottunk odáig, hogy rend és tisztaság legyen, de jó ízlésre vajmi ritkán akadhatunk. Az igen jó ebéd után, amelyet a fiúkkal együtt óriási gothikus ebédlőben rövid ima után költöttünk el, az igazgató egész délután kalauzolt és csodás buzgósággal mutogatta sorra a pavillonokat, tantermeiket, konyhájukat, gazdasági felszereléseiket, tornatermüket, és legtöbbször üresen álló iskolai kórházukat is. Be akartam menni valamelyik földrajzórára is, mire az igazgató mosolyogva megjegyezte: „Igen sajnálom, de ebben a „term“-ben nem tanítunk földrajzot!“ Egy kicsit leesett az állam a csodálkozástól. Ok csak úgy: „egy időszakon át nem tanítanak földrajzot!“ Istenem, mi lesz ezeknek a szegény fiúknak az általános műveltségével ? Most ők földrajzilag mind általánosan műveletlenek fognak maradni ?!... Azután egy tornaterembe mentünk be. Egy fiú magánosán ütöget verővel egy labdát a falon levő fehér vonal fölé. Megkérdeztük, miért nincs a többi játszókkal? „Beteg voltam és még nem szabad kint játszanom, hanem azalatt idebent kell tornásznom.“ Tessék meggondolni, milyen gondoskodást jelent az, mikor egyetlen, még nem teljesen egészséges gyermek számára külön, enyhébb feladatot rendel a tanára! Tessék meggondolni, lehető volna-e ez nálunk, ahol 55 tanulót is felvesznek egy osztályba?! Tovább mentünk; egy khémiai laboratóriumban dolgozott 6—7 fiú egy tanár vezetése mellett. Ismét egy másik teremben három fiúval egy vívómester foglalkozott. Kérdeztem dr. Field-et, hogy van-e a fiúknak sok szabadidejük ?
