Református fögimnázium, Budapest, 1911
I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló
19 Egy-egy kollégista felvételi vizsga alapján jut be a kollégiumba 16-17 éves korában; s minimális összeg, amelyből egy kollégiumban megélhet: 200 £ (körülbelől: 4600 K); a bekerülő fiúk tehát aránylag fiatalabbak, mint a mi egyetemi hallgatóink, s a nevelésükre fordított összeg oly óriási, melyet a mi tehetősebbjeink közül is kevés áldozna, de egyúttal megmagyarázhatja azt az aprólékos gondot, melyet az intézet mindegyik növendékére fordíthat. Az egyetemen az előadások színvonala a fiúk fiatalabb korához s gyengébb készültségéhez igazodik s így elég alacsony. Az előadások és a tanulás jelentősége eltörpül Oxford igazi fontos nevelő munkássága: a testedzés mellett. A sport minden faját látja az ember, bárhol és bármikor járjon Oxford partjai között. A Themzén repülnek a csolnakok, a nagy gyepeken rúgják a footballt vagy a rugbyt. Kopog a kőkemény cricket labda az ütőn; amott lovaspóló játékhoz megy ki egy lovascsapat. S ez így megy minden délután. Délelőtt az előadásokon, de délután a szabadban, a játéktereken vannak, ha izzón süt is a nap, vagy ha ködös, fog- vacogtató idő járja is. Két évig marad a kollégista a kollégiumban s azután, mint kinntlakó még egy-két évig, vagy ameddig akar, az egyetemen; s azután kezd a tulajdonképeni szakképzettségének gyakorlati megszerzéséhez a választott pályáján. Hisz nálunk is meglehetősen így van. Az egyetemen átküz- ködjük az öt-hat évet s azután látunk hozzá, hogy megtanuljuk azt, amiből élünk. De hát törődik-e az egyetem avval, hogy ép és egészséges ember maradjon az illető, mikorra a gyakorlat terére lép ? A mi egyetemünk túlságosan önállóknak minősíti hallgatói testüket, s rabszolgákká teszi szellemüket illetőleg. Az egyetemről kikerült angol fiú általános műveltsége meggyőződésem szerint alatta van a mi egyetemünkről képesítésekkel elbocsátottakénál. De sokszor megállított az a gondolat, hogy milyen értékű is hát ez a bizonyos általános műveltség? Az angol középiskola iránt is érdeklődtem, s olvastam egy csomó német és angol szakmunkát erről a kérdésről is; de az iskolába bejutás még nehezebben ment, mint Németországban. Az oxfordi „High college“ igazgatójának bebocsátást kérő levelemre írt tagadó válaszát ép két hónappal a levelem feladta után 2*
