Református fögimnázium, Budapest, 1911
I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló
13 A miniszteri engedély késését felhasználtam arra is, hogy egy kis kirándulást tegyek Észak-Németországba és Dániába, A következő útvonalat követtem : Swinemünde (Heringsdorf, Ahlbach), Stralsund, Rügen szigetén: Dubbeworth, Sassnitz és a Stubenkammer, azután hajóval át Trelleborgba (Svédország), Malmö, Kopenhága (Dánia), onnan négy nap múlva Kielbe, Hamburgba s újabb három nap múlva vissza Berlinbe. Nincs itt idő hozzá, hogy mindenre kiterjeszkedjem. Erről a gyönyörű kis kéthetes körutazásról is csak mint a legszebb részeket említhetem meg Stralsundnak, ennek a régi Hansa- stadtuak ősrégi, gothikus téglatemplomait. Hányszor eszembejutott ottan, hogy a nagy alföld kőszegény vidékén is mennyire igaz és a talajban gyökerező lett voina a téglából építés művészete, s mennyire az lenne még ma is. De hát mi azért csak építjük tovább malterrel vakolt, gipszdíszes, követ-hazudó templomainkat és középületeinket. Rügen szigetén Dubbeworth község mellett a Hünengrabot kerestem fel. A lassan emelkedő domb tetején rakott kerek’halom ez Rendkivül hasonlít a mi vidékeink halomváraihoz és kunhalmaihoz, s eredete ennek a népvándorlás korába visz vissza. Nem igen magasabb tíz méternél, de a tetejéről pompás körpanorámája nyilik Rügen belsejének. Gyönyörű őszi nap volt, s amint végig dűltem ennek az ősi sírnak a tetején, ha nem csillogott volna Bergen felől a tenger szikrázó fehérségével, azt hihettem volna, hogy a Muhi-pusztai nagy halomról nézem a magyar síkot. Kopenhágába főleg a Thorwaldsen szobraiért és a Jakobsen sörgyáros által alapított Ny Carlsberg Glypthoteka kedvéért mentem el. Hamburgban a kikötő berendezésére voltam kiváncsi. Megnéztem a kilométerekre húzódó négyemeletes raktárhelyiségek sorait; a rakpatra kifutó sinhálózatok között botorkálva, nem egyszer féltettem a fejemet a fel-lejáró óriási láncoktól, csigáktól. Kimentem az amerikai gőzösök indulási helyéhez is, s ott a kerítésekre, ajtókra, hová sok-sok girbe-gurba írásos magyar nevet találtam felírva. Hányán írták fel nevüket ilyenféle illusztris vendégkönyvre! Több ott a magyar, mint bármi más nyelvű nép felírása! Kellene a kivándorlási társaságoknál egy-egy vendégkönyvet tartani, hogy írják bele az eltávozók, hogy miért is mentek
