Református fögimnázium, Budapest, 1911

I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló

14

el. Hátha így világosodnék egy kissé ennek az új népvándorlásnak a köde ?

Én azt hiszem, hogy a legtöbb bujdosó magyar ma is azt a csodaszarvast hajszolja, amelyik a Maeotisz ingoványaiban már egyszer rászedett bennünket, s amelyik ma már nagyon is hasonlít kedves rokonához, az arany borjúhoz.

Egy kis gőzössel külön is bejártam a kikötőt. Több helyütt már egyszer beépített s lakott városrészeket bontottak itt le, hogy növeljék a viz birodalmát. A Chicago nevű oceánjárót is megmutogatták töviről-hegyire, s most már sejtem, mennyi kínlódást és nélkülözést jelent az a fedélköz, ha csak 7 napig tart is az út.

Visszatérve október 6-án, végeztem el a már említett iskola- látogatásokat. Azután október 31-én újból útrakeltem Anglia felé.

Ezen az úton a következő főbb állomásaim voltak: Amsterdam, Monnikendam, Edam; kirándulás a Zuider-tó Marken nevű halász-szigetére, Haarlem, Haag; Bruxelles, Brugge, Ostende, Dower, London.

Mindenik helyhez egy csomó emlék s egy csomó tanulság fűződik. A csodás szorgalmú csinos, tiszta hollandi nép falucskái a valóságban, Hollandia világhírű képtáraiban pedig a hollandi ég, levegő és tájképek a legkitűnőbb hollandi művészek szemén át nézve oly szeretettel és tisztelettel töltöttek el ez iránt a kis ország iránt, ami nem fog elveszni soha.

Megnéztem a híres tengerparti gátakat, amiről a hollandiak büszkén mondják, hogy: „Isten teremtette a tengert, de a gátakat mi építettük!“

Csodáltam Rembrandt, Franz Hals, Ruisdael, Van Ostade s a többi festőóriások remekeit. Amsterdamban a festői csatornák mellett elbolyongva eljutottam a legnagyobbnak: Rembrandtnak lakóházához, a Ghettoban. Az ott lakó nép ma is az, melyből valaha Rembrandt vette modelljeit hosszú szakállú véneihez, bibliai jeleneteihez; s talán ezekben a szűk utcákban, a ködös hollandi levegőn átszűrődő napsugaraknak is van abban valami része, hogy ép Rembrandt lett a chiaroscuro mestere.

Marken szigetén láttam a már csak kevés helyen látható igazi, pompás, festői holland népviseletet is. A klompeneknek hívott facipőket, amelyeket lerúgnak tulajdonosaik a lábaikról, mikor bemennek a szobájukba, s amelyek így a ház ajtaja előtt elárulják, hogy hányán vannak odabennt. Szép fehér főkötős