Református fögimnázium, Budapest, 1911
I. Emlékezés. Tanulmányuti beszámoló
12 Már szinte vártam, hogy valamelyik apró germán végső csemegének elmondja a „villogó gatiát“-t és a „fokoscht“, de ahogy Madách mondja: „A nyakazás ezúttal elmaradt.“ A tanulók bennt az osztályokban is rendesen viselkedtek s figyeltek is, amiben azonban jó része volt annak is, hogy ismeretlen idegen volt a tanteremben, mert maga a feleltetést követő magyarázat legtöbbször monoton adathalmaz s szellemtelen, unalmas dolog volt. Látogatásaim a német középiskolákban bizonyossá tettek abban, hogy a földrajztanítás ilyen tananyagelosztással s ennyi óraszámmal lehetetlenség. A németek minden alapossága és tanárjaik minden képzettsége se menti meg őket ugyanazoktól a leküzdhetetlen akadályoktól, amelyekbe ugyanazon rendszer és tananyagelosztás mellett mi is beleütközünk. Mielőtt külföldre mentem, foglalkoztam azokkal a tantervjavaslatokkal, amelyek a földrajz tanítását is érintették. Magyarországon 1867. óta több mint két ízben változtatták a földrajzóra számát, s ezek közül a Trefort Ágoston-féle tantervjavaslatban (1874) mind a nyolc osztályban heti 2 óra volt a földrajzra szánva s elődei közül br. Eötvös József, aki már látta azt a kapcsolatot, amely a földrajzi tényezők irányította gazdasági viszonyok és bármely társadalom között fennáll, szintén sokkal hatalmasabb tért igyekezett biztosítani a földrajz számára a középiskolákban, mint ma van, s hogy miért nem váltak be ezek a tervek, arról sok mindent lehetne beszélni; — az bizonyos, hogy a földrajztanítás mai formája és korlátái nem megfelelők ! Amig a porosz közoktatásügyi miniszter engedélye visszajött, Berlin múzeumait jártam be; a város látnivalóit, körített csúnya császárszobrait és csodaszép parkjait sorra vettem. Bámultam azt a rendet és tisztaságot, amiben Berlin tagadhatatlanul az első a világon; találkoztam sok példájával a német becsületességnek s kedélyességnek; olvastam mindenféle pártállású német lapokat, hogy fogalmam legyen arról a pártelkülönülések dacára is meglevő összetartásról, tisztességes munkáról, kitartásról s egyenesen és feltartőztathatlanul előretörő, egységes politikáról, amelyik ép most viszi előre a nagy német nemzetet minden vonalon. Egy-egy újság egy-egy óriási csoport gondolkodása és sok különböző pártállású újság olvasása szerintem van olyan értékű, mint egy korrajz.
