Dr. Málnai Mihályné-féle felső leányiskola, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. iskolai évben

3

Iskolánk múltja.

Az iskolát 1895-ben alapította dr. Málnai Mihályné Silbermann Anna és 1899-ben nyert nyilvánossági jogot, mint polgári leányiskola. 1910-ben felsőbb leányiskolává szerveztetett át és az 1916-iki leányiskolái reform alapján leányközépiskolává alakult át, melynek első négy osztálya képezi a leányközépiskola közös alsó tagozatát, a felső tagozatból a leánygimnáziumi, felsőkereskedelmi leányiskolái és felső leányiskolái tagozatból az utóbbi alakult ki, úgy, hogy most az iskola teljes 7 osztályos felső leányiskolává fejlődött ki. A lefolyt iskolai évben volt az első hetedik osztály és tartatott meg az első felső leányiskolái záróvizsgálat. Az iskola első helyisége Gyár-u. 3. sz. alatt volt, 1900-ban átköltözött Teréz-körut 39. sz. alá, mig végre 1912-ben saját házában VI., Bajza-u. 20. sz. alatt nyert állandó helyiséget. Az intézet alapitójának 1915-ben történt gyászos elhunyta után,* azt 1918-ban a Nagyméltóságu ni. k. Vallás és Közoktatási Minister ur 67409/918 sz. a kelt magas rendelete alapján annak jelenlegi vezetője dr. Málnai Mihály vette át. .

I.

II.

Iskolánk az 1918—19. és 1919—20. iskolai évben.

Fájdalmas szívvel élte át a mi iskolánk is a világháború rettenetes éveit, leányseregünk szorongó szívvel, de a bizalom reményével és felemelő lelkesedéssel kísérte vitéz hadseregeink emberiölötti hősies küzdelmeit. Növendékeink hozzátartozói közül is sok áldozatot szedett a háború, volt ki apját, fivérét, volt növendékeink közül többen férjüket vesztették. Az intézet is siratja egyik derék volt tanárát dr. Lürincz Jenőt, ki minden lehető kitüntetéssel elhalmozva három évi szakadatlan frontszolgálat után, házassági frigye után pár hónappal, az orosz harctéren ellenséges golyó által esett el. Emlékét kegyelettel fogjuk őrizni. Hadba vonult még az intézet tanárai közül dr. Verő Leó, a tanárok nagy része azonban nők lévén, más módon teljesítették honleányi kötelességüket.

Növendékeink rendíthetetlen hite, bizalma hazánk jövőjében még a fájdalmas békekötés után sem rendült meg, erős a hitünk, hogy hazánk, mely annyi veszedelemmel diadalmasan megküzdött, mely kiállotta a tatárdulást és török pusztítást, melynek százados harcokban kellett megvédenie szabadságát saját fejedelmei ellen, romjaiból fel fog emelkedni uj és szebb jövő felé és csak tőlünk, erős akaratunktól, megfeszített munkateljesítményünktől függ, hogy e szebb jövő megvalósuljon.