Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Pruzsinszky János: Iskolánk a háború évében
25 május 13-án egy rendkívül merész haditette közben fejsebet kapott és orosz fogságba jutott. A nagy ezüst érem lett kitüntetése és jutalma a bátor és tettrekész daliának. Balkarját átlőtték Négyesy György volt tanítványunknak, Négyesy László egyet, tanár fiának. Volt tanárjelöltjeink közül dr Lampel (Lörincz) Jakab részesült a nagy ezüstéremmel való kitüntetésben és jelenleg is vitézül harcol. Súlyosan sebesült meg dr. Kertész Manó, az ismert nevű fiatal magyar nyelvtudós, továbbá Keleti Jenő, kik mindketten mint tartalékos hadnagyok vettek részt a háborúban. Súlyos hagymázbetegséget szenvedett végig dr. Mező Ferenc tartalékos hadnagy, aki Klosterbruckból április havában keltezett levelet intézett hozzánk. Mint gyógyulófélben levő katona megírt egy könyvet: «Az orosz-osztrák-magyar háborúban 1914/15» címmel, amelyre előfizetési felhívást küldött nekünk is. A könyv előszavának egyik megható részletét megörökítjük e helyen jeléül annak, hogy egyik volt jelöltünk, mint katona a kardot, mint tanár és író a tollat lelkes hévvel forgatta az édes haza érdekében: «En is ott voltam — írja Mező Ferenc — ahol harcolni-halni egyaránt dicső. Küzdöttem szívvel-lélekkel, mint annyi sok más jó magyar, drága hazánkért, ősz uralkodónkért. Gránát-, srapnell-viharban, ezernyi golyó között sértetlen maradtam, de súlyos betegségbe estem: a kis parányi tifusz-bacillus kiütötte a fegyvert kezemből, ott kellett hagynom a harcteret. Isten kegyelméből meggyógyultam. A háborúban átélt eseményeket, az ott szerzett tapasztalataimat e kis munkácskába foglaltam össze. A belőle befolyó haszon a Vörös Kereszté lesz, mintegy hálából azért a gondos ápolásért, melyben betegségem alatt a vörös-kereszt-jel vényt viselő orvosok, apácák, egészség- ügyi katonák részesítettek.» Örömmel követtük fölhívását és gondoskodtunk arról, hogy felső osztályos növendékeink a műre előfizessenek, minek folytán nálunk 60 példány kelt el. Őszinte, fájdalmas részvéttel értesültünk egyik régibb jelöltünknek, a széleskörű képzettséggel rendelkező dr. Borcsiczky Bélának szomorú sorsáról, akinek a harc hevében teljesen nyoma veszett. Legutóbb ugyancsak egy másik igen jeles, sokoldalú műveltséggel biró fiatal Eötvös-kollégistáról hasonlóan szomorú hírt kaptunk: Moravcsik Gyuláról, aki ebben az évben már intézetünkhöz kinevezett ösztöndíjas rendes jelöltünk. És akiről legelőször kellett volna szólnunk, a szintén kiváló Eötvös- kollégista dr. Gönczy István három rettenetes sebet kapott a bal álián és mindkét kezén. Csak a leggondosabb ápolásnak és eléggé meg nem hálálható meleg érdeklődésnek és szives gondoskodásnak köszönhetjük, hogy Gönczy életben maradt és felgyógyult. Báró Korányi Sándor orvos, egyet, tanár családjában, mint két fiának mentora működött volt most két éve. Mikor a vidéken fekvő Gönczyt az a veszély fenyegette, hogy
