Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Pruzsinszky János: Iskolánk a háború évében
24 elbukva, bokában eltörte a lábát, de meggyógyulása után ismét visszament a frontra és azóta megkapta az ezüst éremmel való kitüntetést. Herbst Pál, jelenleg Endre Pál, az osztálynak legszelídebb növendéke, mint harmadéves orvosnövendék február 18-án Stanislau mellett srapnellszilánktól találva, csak súlyos operációval mentetett meg az életnek. Megsérült még az évfolyamnak két igen derék növendéke : Jármai Zsigmond tüzérhadapród és Zemplényi Imre, aki mint harmadéves orvosnövendék kolerabetegek gyógykezelése közben kimondhatlanul sokat szenvedett. A harc mezején, a háború forgatagában úgy esett, hogy egykori tanárát, dr. Szabó Miklóst, jelenleg a Báró Eötvös-kollégium rendes tanárát ápolhatta, aki szintén beleesett volt e szörnyű betegségbe. Meggyógyulása után is lankadatlan vitézséggel folytatja, mint tartalékos tiszt, a háború nehéz munkáját. Súlyosan megbetegedett Mayerhofer György is. Legelőször részesült kitüntetésben a szóban forgó évfolyamból: Fittler Kamill, aki ezüstérmet kapott. Föl kell tennünk, hogy körülbelül ilyen arányban vesznek részt a háború veszedelmeiben a többi évfolyamaink is. Mindnyájunk nagy szomorúságára és őszinte bánatára elesett egyik igen rokonszenves, derék volt tanítványunk, a mindenben buzgó és lelkiismeretes Bartoniek Emil, aki nyolc éven át volt szeretett növendékünk. Édesatyja: Bartoniek Géza, a Báró Eötvös-kollégium nagyérdemű igazgatója, egyetlen fiúgyermekét vesztette el benne. Igaz részvéttel osztozunk nagy gyászában, mert a méltó reményekre jogosító fiának hősi halálához fűződő borostyánfüzér az ő számára ez életben mindvégig töviskoszorú marad. A hősi halált halt fiatal vitéznek emléke örökké élni fog és nemes emlékezetét áldó imádság kíséri közöttünk. Nemrégiben elesett még az élte virágjában levő 19 éves Fialka Béla, aki a négy alsó osztályban volt igen becsült és szeretetreméltó növendékünk, utóbb pedig katonai pályára lépett. Tanári testületünk egyik tagjának, tisztelt tanártársunknak és barátunknak szintén nagyon súlyos bánatot és fájdalmas gyászt okozott a háború. Ujházy Tihamér huszárfőhadnagynak, Ujházy László tanár fiának, végképen nyoma veszett a galíciai csatamezőkön vívott első nagy véres harcok folyamán. Kartársunk e súlyos megpróbáltatás után is rendületlen lélekkel folytatta tanári hivatását, ámbátor számolnia kellett azzal a megrendítő tudattal, hogy a mindig eminens tanuló fiáról, akire, mint hivatásos katonára, szép jövő várt, sohasem fog többé hírt hallani. Az intézetnek egyik igen jeles volt növendéke : Staub Károly, néhai dr. Staub Mór királyi tanácsos, gyakorló-főgimnáziumi tanárnak és nejének : Görög Remiin úrnőnek nagy gonddal fölnevelt fia, aki a háború kitörésétől fogva mint az 1913 — 14. év önkéntese szakadatlanul küzdött a háború számos csatájában,
