Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Iskolánk a háború évében

21

kében, az iskolai év végén pedig már csak egyetlen egy ösztöndíjas rendes gyakorló tanárunk volt. Tizennégyen gyakorló katonák voltak és legtöbben közülök a harcmezőn.

Többi tanárjelöltjeink között voltak nyolcán, akik már megelőzőleg is voltak tagjai intézetünknek, úgy hogy az év végén mindössze csak hat olyan tanárjelöltünk volt, akik az intézeti theoretikum hiányát érezhették. A Nagyméltóságú Vallás- és Köz- oktatásügyi Miniszter úr ugyanis még az 1914/15. iskolai év kezdete előtt a teoretikumos előadások eddigi vezetőjét: dr. Walcl- apfel János tanártársunkat, az egész évre tartósan szabadságolta, hogy teljes erejét a folyamatban levő középiskolai reformtárgyalásoknak szentelhesse.

Ugyancsak a tanévet közvetlenül megelőző napokban az intézetnek egy másik oszlopos tagja : dr. Láng Nándor kineveztetett a debreceni tudományegyetemre rendes tanárnak. Volt társunknak kitüntetéséről az intézet történetében is meg fogunk emlékezni.

Egész váratlanul, mindnyájunk mély bánatára és őszinte fájdalmára szeptember hó 24-én meghalt szeretett társunk : dr. Szabó Péter, a mathematika rendes tanára. A kiváló tudós és lelkiismeretes tanár munkásságát méltató külön megemlékezéssel áldozunk idei értesítőnkben nemes emlékezetének.

így tehát mindjárt az év elején tanári testületünknek hét tanára hiányzott. Intézetünk sarkaiban volt megrendítve. Nagy és nehéz feladat hárult az iskolának volt nagyérdemű vezetőjére. Dr. Badics Ferenc munkát-fáradságot nem kímélve igyekezett segíteni a bajokon, ahogy épen lehetett. Nagy köszönettel fogadta dr. Beke Manó egyetemi tanár önkéntes ajánl- kozását arra nézve, hogy a hadbavonult Kármán Ferencnek heti három óráját díjtalanul ellátja. Azonkívül gondoskodott négy mathematikus bejáró tanárnak alkalmazásáról. A tartósan szabadságolt Waldapfel János tanártársunk és barátunk óráit, kollégánknak egyenes fölkérésére és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium engedelmével az intézet négy tanára vállalta el. A megüresedett klasszika-filológiai tanszék egyelőre szintén csak szakszerű helyettesítésekkel töltetett be.

Mindezeken felül a délutáni órákban való tanítás, nagyrészt légszesz-lámpafény mellett, olyan termekben, ahol már délelőtt öt órán át tanítás folyt, s az esti órákban (7 és 8 ór . között) való hazamenetel főleg kicsi, kényesebb természetű fiúknak nem csekély nehézségeket okozott. Aggódó szülők és növendékek egyaránt tűrtek és szenvedtek abban a reményben, hogy a helyzet előbb-utóbb meg fog változni. Ilyen rendkívül súlyos viszonyok között nem lehet csodálni, ha tanulóifjúságunkon ideges nyugtalanság vett erőt, amely a negyven perces órák miatt igen pontosan kiszabott tízperces szünetek alatt néha a rendes