Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Pruzsinszky János: Iskolánk a háború évében
22 nél is nagyobb zajongásban nyilvánult. Lassan-lassan ugyan beletörődött volna már apraja-nagyja a megváltozhatlan nehéz viszonyokba, amidőn egyszerre híre érkezett a karácsonyi vakációban, hogy az intézetnek tizenhat és fél éven át volt igazgatója és vezetője, dr. Bcidics Ferenc működési kört cserél, amennyiben Őfelsége a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium előterjesztésére kinevezte a Budapest-vidéki tankerület főigazgatójává. A nagy háborús év november 7-én meghalt a magyar tanügynek igen érdemes tagja: Spitkó Lajos; az ő helyét kellett betölteni és a viszonyok nehéz kényszerűsége, ez a dura necessitas, újból is csak megrázkódtatta egész intézetünket. Badics Ferenc igazgatónak váratlanul gyors eltávozása — mert új hivatalát már december végén foglalta el — továbbá a kimért helyi viszonyok és a mindnyájunk feje fölött lebegő nehéz és nyomasztó háborús légkör nem engedték meg, hogy olyan módon búcsúztassuk el az intézet nagy érdemű vezetőjét, mint ahogy az kívánatos lett volna. Legyen szabad e helyen utalnunk arra a beható méltatásra, melyet Badics Ferencről avatott toll írt, valamint a jelen Értesítő végén olvasható intézet-történeti szakaszra. Minthogy az igazgatói teendők ellátásával való megbízás következtében ugyancsak hellén-latin nyelvi katedra üresedett meg, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a II. félév elején betöltötte az egyik klasszika-filológiai tanszéket, amikor ugyanis Bielek Dezső budapesti VII. kér. állami főgimnáziumi rendes tanárt, az intézetnek egykori jeles gyakorló tanárát osztotta be szolgálattételre. De a tanári testület létszámában történt változások még most sem értek véget, amennyiben Setényi Pál tanár, aki néhai Szabó Péter óráinak egy részét mint helyettesítő töltötte be, március végén kénytelen volt bevonulni. Amidőn végre ezen az üresedésen is segítettünk, már tavasz felé járt az idő ; növendékseregünk is lassanként mindjobban lecsendesedett és belenyugodott a megváltozhatlan állapotba. Készséggel el kell ismernünk, hogy a tanítás óráiban, az úgynevezett szorgalmi időben, növendékeink ép oly buzgóságot és szinte nagyobb komolyságot tanúsítottak, mint bármikor annak előtte. A legérdekesebb megfigyelés szerint épen az egyes osztályok gyengébb és kevésbbé szorgalmas tanulói mutatták aránylag a legnagyobb átalakulást, úgy hogy az iskolai év korábbi befejezésének nehézségét igazán nem éreztük, sőt — tekintve azokat a gyökeres bajokat, amelyeknek mindnyájan ki voltunk téve a háborús iskolai év egész tartamán végig — a felocsudásnak jóleső föllélegzésével fogadtuk a minisztériumnak intézkedését, melynek értelmében az iskolai év folyó évi május hó 22-én véget érhetett. A magántanulók vizsgálatai és az érettségi vizsgálatok írásbeli és szóbeli része természetesen még elég munkát adtak június hó első felében.
