Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914
Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915
7 hőseink nagy hadi munkáját és vitézi tetteit jellemezni akarjuk, nagyon is érezzük a metaforák haloványságát, jeléül annak, hogy a világ népei ilyen háborút még nem láttak, s a népek nyelvei ilyen fogalmakra még nem alkottak megfelelő szavakat. Pedig ez a most érintett, mihozzánk közelebb álló háború csak egyik része a minden emberi képzeletet meghaladó, óriásarányú, világot megrendítő és világot átalakító, a Föld gyermekeinek élettörténelmében emberemlékezet óta páratlanúl álló rettenetes világégésnek, amelyhez képest minden előző háborús esemény csak kezdetleges töredékmunka volt. Ez a háború csak a nagy Végtelennek szemszöge alatt, igazán csak sub specie aeternitatis ítélhető meg. Amidőn a hadüzenetek öldöklő angyalokként végig száguldottak a földgömb egész felületén és csakhamar folyt a vér mint patak, még a múltévi augusztus hó folyamán, a jénai aggastyán természetfilozófus, aki majd három emberöltőn át kutatta a nagy természet titkait, a végtelen mindenség megfejthetlen rejtélyeit és a lét örökké megoldhatlan kérdéseit, magából kikelve— egy XX. századbeli Archimedesként — följaj dúlt és kétségbeesésében az emberiség legnagyobb bűntényének nevezte ezt a világháborút. A rémítő pillanatok hatása alatt úgy látszik túlságosan tudatosnak ítélte a háború kitörését. Tálán inkább az emberiség legnagyobb katasztrófájának kell neveznünk mindama világcsapások közül, a melyek a mythos ködhomályos özönvize óta megcsapták és fojtogatták a földi halandókat. Még igen sokáig, tán évszázadok múlva is fogják kérdezni a késői utódok, hogy mi módon történhetett és hogyan jöhetett létre ily hirtelenűl ez a világrengés, ez a vulkánikus kitörés, ez a megdöbbentő és a szív
