Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1912
Dr. Badics Ferenc: Visszatekintés iskolánk negyvenéves multjára
8 En. kedves fiaim, láttam ezt a küzdelmet, mert a szervezkedés, a vándorélet, a fölszerelés kezdetleges bajai közepeit kerültem az iskolához ezelőtt 32 esztendővel, midőn az 1880 1. tanévben az egyetemi könyvtár szűk csigalépcsőjén, majd 1881 Síiben a Kerepesi-úti épület zeg-zúgos helyiségeiben szorongtunk. Tanúja voltam a küzdelemnek, de tanúja annak a lelkes munkának is, melyet az apostolok buzgalmával folytatott az első tanári-kar: szembeszállva avas hagyományokkal és százados előítéletekkel. De az 1872 szeptember havában tartott első módszeres értekezlettől kezdve egy évtizeden át vaskövetkezetességgel, a meggj’őződés szent hevületével küzdött a tanári-kar az elfogultság, irigység, sőt nem egyszer a rosszakarat támasztotta akadályokkal. És a siker a bátor harcosoké lett, mert az 1879-ben alkotott új Tanterv ben s az ehhez adott módszeres Utasításokban kodifikálván iskolánk első évtizedes munkáját, már az eldöntött ütközet diadalát is élvezhették. Messze vezetne, s Önöket, kedves fiaim, mivel nem tudnák kellőkép megérteni, nem is igen érdekelné azoknak a változásoknak részletesebb fejtegetése, hogy miben különbözött tanításunknak az új Tantervbe és Utasításokba lefektetett anyaga és rendszere a régitől; azért csak általánosságban s csupán egy-két mozzanatot emelek ki a sok fontos dolog közül. A XVI. század óta — a humanizmus és reformáció, majd az újra ébredő katlio- licizmus elvei alapján — a tanítás rendszerében régente is készültek nevezetes szervező munkálatok: ilyenek voltak a jezsuitáké és piaristáké, az ágostai evangélikusoké Bártfán és Brassóban s a reformátusoké Sárospatakon ; ezek azonban egyes figyelemreméltó jó tulajdonságaik mellett is elsősorban az illető vallásfelekezetek érdekeit szolgálták. A közoktatásügy rendszerének egységesebb igazi szervezése onnét kezdődik, midőn törvényesen (171 ö. és 1723.) megállapították a király állami felügyeleti jogát. Ebből kifolyólag készült aztán a Mária Terézia idejében (1777.) kiadott Ratio educationis, majd a századvégi nagy szellemi és politikai átalakulások után (1806.) a módosított Ratio educationis, mely szerint nálunk 1849-ig tanítottak s a szabadságharcunk leverése után az abszolút kormány által 1850- ben kiadott Entwurf der Organisation' der Gymnasien und Realschulen, mely az osztrák tanügyi rendszert tette nálunk is kötelezővé s némi változással egész önállóságunk visszaszerzéséig érvényben maradt. Bár nem lehet tagadni, hogy ez utóbbiak a reális tárgyak felkarolásával s módszerben a szemléltetés sürgetésével jelentékeny haladást mutatnak, egészben mégis politikai érdekeket szolgáltak s előbb a latin, majd a német nyelv majdnem teljesen elnyomta a nemzeti tárgyakat; a magyar szellem ébrentartása és ápolása inkább az iskolán kívül történt. Ezekkel szemben az 1879 iki Tantere, amellett, hogy a régi anyagból
