Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1913

I. Linné és a magyar botanika

I.

Linné és a magyar botanika.

(Botanika-történeti tanulmány.)1

«Lapid.es crescunt, vegetabilia crescunt et vivunt, ani- malia crescunt, vivunt et sentiunt.» Ezekkel a lapidaris mondatokkal jellemzi Linné a Philosophier, botanica harmadik pontja alatt a természet három országát. Ismerve a régibb tudósoknak tudományos színezetre törekvő és ép e miatt sokszor zavaros, érthetetlen, máskor misztikus meghatározásait, elképzelhetjük, hogy egy oly tudós, mint Linné, kinek összes írásai ilyen kristálytiszta, könnyen érthető, a legjellemzőbb és ép ezért a legszükségesebb elemekre szorítkozó defini- tiókból épültek fel, mily óriási hatással lehetett kora természet- tudományi műveltségére. Ha igaz is SACHs-nak a tanítása, miszerint Linné tulajdonképen egy régibb korszak lezárója, mégis kétségtelen, hogy a növénytan történetében nem akadunk még egy tudósra, a kinek működése olyan terméke- nyítőleg hatott volna a későbbi korokra. Már abban a szokásban is, hogy a különböző nemzetek egy-egy hírneves botanikusát az illető ország LiNNÉ-jének nevezték el, mint Ausztriában JACQuiN-t, . Magyarországon Kitaibel-í, a Linné működése keltette mozgalomnak Európa minden országába, így hazánkba is elható hullámait ismerhetjük fel.

Sajnos, az az idő, melyben LiNNÉ-nek korszakalkotó művei megjelentek ('Systerna Naturae 1735, Geyiera planta- rum 1737, Philosophia botanica 1751, Species Plantarum 1753), Magyarországon a hanyatlás, a szellemi tespedés korszakával esik össze, úgy, hogy hazánk e szellemi termékek hatását egyidejűleg, közvetlenül nem érezhette. Egész a XVIII. század utolsó negyedéig, mi sem volt nálunk jobban elhanyagolva, mint a természetrajz. A nagyszombati egye1 Előadatott a Kir. Magy. Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának 1914 junius 3-án tartott ülésén.

1*