Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1935

Azon törje a fejét a társadalom^, hogy a nők számára ilyen otthont, biztosíthasson. A nyilvános szereplés zajos és fárasztó küzdelme maradjon a férfi osztályrésze, kinek — a költő szerint —

Szíve a bajt könnyen hordja,

Férfié az élet gondja!«

Lúttenberger tehát nem híve az új áramlatnak. Mert félti a nő legszebb díszét, a nőiességet; tőként pedig aggódik a családi fészekért,, melynek melegére a kis einjberfiókának feltétlen szüksége van, hogy testi-lelki egészségben fejlődhessék. Hógy lehet az, hogy aki ilyen magas piedesztálra állítja a nőt, mint anyát és ily meleg szavakat talál a családi élet értékelésére, — maga sohasem alapított családot?

Talán ebben is az ő fenkölt gondolkozása s áldozatos szeretete jelölte ki az útirányt. Azok után, amiket róla tudunk, nem csodálkoznánk, ha ő ebben is a legnagyobb Tanítómestert akarta volna követni, aki hallgatóinak ezeket a boldogító szavakat mondotta:

»Ti vagytok az én anyám, az én testvéreim!«

Lúttenberger is lemondott a családi boldogságról, hogy maradék nélkül másoknak adhassa oda miagát. Másoknak: tanítványainak, rokonainak, a köznek.

Soktagú családnak volt a sarja. Rokonai bizony szinte állandóan igénybe vették jóságát. Nővérét és unokaöccséfc házába is fogadta és a rokonokért vállalt munk|a közepette is, még tágabb területekre sugározza ki atyai szeretetét.

Halhatatlan Péterfy Sándorunkkal a legbensőbb érzületben összeforrva lankadatlan kitartással megteremtik az Eötvös-alapot tanítóözvegyek és gyermekek segélyezésére. Lúttenberger négy éven át vállalta a titkári tisztséget éppen a szervezés idejében. (É!s ha; az Eötvös- alapnak több mint 50 esztendei működése alatt ezernyi hálafohász szállt az 'Ég Urához a szerény tanítói lakokból, úgy ezek a hálasóhajok a mi Luttenbergünk sírdombját is körüllebegik.

Itt, is teljesítette tehát a családfő kenyéro-ztó, élet- fenntartó kötelességét. Dolgozott, küzdött másokért...

S a nagyokért való munkához a kedvet, lelkifíisseságet megint csak a kicsinyektől hozta. Amint a jó családapa pihenője idején maga köré gyűjti aprónépét s bűbájos mesék szárnyán elszáll velük a képzeletvilág határtalap messzeségeire, vagy ahogy az édesanya lágy dálával a tündérkert rózsaligeteit varázsolja csillogószemű hallgatói elé: azonkép- pen mesélt és dalolt Lúttenberger Ágost szabad óráiban a legki sebbeknek.

Kiss Áron, Péterfy Sándor és Pó.sa Lajos társaságában mesekönyvet írt kisdedovók számára s szép meséinél is be7