Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1935

nyitott kaput a bámuló fiúcskának a Tudományok Országába. Szeretettel vezette ismeretről ismeretre végig a hat elérni osztályon, fel egészen a középiskola, harmadik osztályának küszöbéig. Ezt az osztályt és a következő kettőt a soproni evangélikus líceumban járta ki Ágost. Azután átlépett a Páify József vezetése alatt lévő eyang. tanítóképző intézetbe, ahol 1866-ban kitűnő oklevelet szerzett.

A képesítővizsga fáradalmait úgyszólván ki sem pihenhette, már a következő hónapban Répcelakra megy segédtanítónak. Az ifjú tettereje köteles munkaterüle|tén kiviül is keres foglalkozást. Csodálatosan rövid idő alatt hatalmas férfikart szervez a helyiség ifjaiból. Még ugyanazon évben Ivánegerszeg (Vas vármegye), majd egy év múlva Rév- komárom gyülekezetei választják meg rendes tanítónak. Itt is, ott is szinte első teendője, hogy férfikarokat szervezzen- és szép zenei képességét saját örömére fejlessze s gyülekezete javára gyümölcsöztesse. Az egyházi zene művelésére utóbbi állomásán kántori minőségben is alkalma nyílott. A révko- máromi evang. iskolát azonban beolvasztották az újonnan megszervezett községi iskolába. így Luttenberger Ágost községi iskolai tanítóvá lett.

1873 nyarán gyülekezetünk választotta meg őt segédtanítónak. A terézkülvárosi vegyesiskola első osztályának 'vezetését bízta reá. Négy évet töltött itt. Az 1877—-78-iki tanév kezdetén az egyházközség elöljárósága megszüntette a külvárosi iskolát s Luttenbergert a Deák-téri elemi iskola első fiúosztályába helyezte át. Ezt a helyet többé nem hagyta el. Közel egy negyedszázadon át azután teljesen ezé az, intézeté, egészen 1899-ben, fájdalom, oly korán bekövetkezett haláláig.

íme Luttenberger Ágost rövid élettörténete. Ha többet nem mondhatnánk, róla, csalódottan kellene innen távoznunk. De az elmondott adatok csak a körülmények ált|al kialakított életkeret. A keretnek tartalommal való megtöltései magárja az élő egyéniségre vár. »Legyetek tökéletesek« utasít az Élet Ura. Luttenberger Ágost ezt a parancsot igen komolyan vette.

Újra s újra megfürdette áhítatos lelkét a tökéletesség Létforrásában, a Jézus Krisztus szeretetében, hogy minél hívebben teljesíthesse kötelességét. S látom1 lelki szemeimmel azt a magas, szikár férfiút, azt a világos, kiművelt főt, amint napróLnapra alázatosan le-lehajol a legkisebbekhez,, együgyü- ekhez, hogy türelmes kalauzuk legyen s krisztusi szeretettel vezetgesse őket a tökéletesedés1 felé vivő úton.

Boldog emberbimbók, akit ilyen lelkinapfénybíen nyiladozhatnak! 1

»Luttenbergert az Isten is a kicsinyek tanítójának) teremtette« — volt közvetlen pályatársainak a 'Véleménye. Éjs ugyanígy gondolkodhatott már a fiatal Luttenbergerről is a rév- komáromi iskolafelügyelet. Mert egy talán lényegtelennek lát4