Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1934

ÉVI JELENTÉS AZ 1934—35. TANÉVRŐL.

Egy újabb tanév végén a meghaladott pályára visszapillantva örömteli kötelességet teljesítek, amikor mindazt felsorolom — habár csak rövidre vont emlékeztetésképen —, ami iskolánk kitűzött célját, bensőbb lényegét teszi.

A lefolyt esztendő ránk vonatkozó eredményekben bátran mérkőzhetik az előbbiekkel. A siker és eredmény, melyet felmutathatunk, részben annak iá buzgóságnak, erőfeszítésnek és szeretetnek a záloga, amelyet a tanítótestület úgy az oktatás, mint a nevelés terén önzetlenül és példás lelkiismeretességgel kifejtett. Ezt előmozdítja egyházunk és iskolánk elöljárósága, amidőn erkölcsi és anyagi pártfogásával alátámasztja a tanerők munkásságát, érdeklődésével ébren tartja a lelkesedést, megbecsüli az eredményt és minden ténykedésével dokumentálja püspök urunk — D. D. Raffay Sándor — kijelentését: »Az evangélikus egyház az iskolák egyháza volt. Ma is minden erőnkből áldozni kell az egyház és iskola iker-oltárára.«

Egyházunk tradíciója és az iskola másfél százados múltja, melyre iskola és egyház büszkén tekint vissza, megkívánja a veteményes kertnek megbecsülését és hűséges ápolását. Elemi iskolánk minden időben nemcsak az evangélikus, hanem más- vallású fővárosi intelligens szülők gyermekeinek is kedvelt tanintézete volt. A főváros minden kerületéből jöttek és jönnek a zsenge gyermekek, mert az iskolában uralkodó szellem, a nevelő és oktató tevékenység megfelelt a szülők kívánságának, a pedagógiai követelményeknek.

Az iskola különös helyzete erős próbára teszi a tantes- testület; működését. Versenyre kelni súlyos iskolafenntartó járulék mellett az ingyenes népoktatás korszakában a főváros intenzív iskolapolitikájával és*korszerűen felszerelt iskolapaio- táival, a szülők ragaszkodását és szeretetét biztosítani őisi intézetünk számára, szinte emberfeletti teljesítményt követel. Ezek a külső körülmények és a vallás- és közoktatásügyi miniszter szigorú rendelete, melynek értelmében csak szeptember 15-ikén hatodik életévüket betöltött gyermekek voltak az I. osztályba felvehetők, okozták lecsökkent létszámunkat.

Az alacsony létszám anyagiakban nagy veszteséget jelentett, de erkölcsi — nevelő és oktató vonatkozásban — elmélyü3