Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1933

Jelentés az 1933—34. iskolai évről.

Isten kegyelme és jósága folytán ismét sikeresen befejezhettünk egy tanévet. S midőn visszapillantok az elmúlt iskolai évre. és sáfárkodásunkról beszámolok, lelkem első szava: a hála és. a köszönet. Hála a Mindenhatónak, ki megóvta több mint ioo éves múltra visszatekintő iskolánkat és e tanévben is kegyelmébe fogadta az ő veteményes: kertjében munkálkodókat.

Köszönet az iskolát fenntartó egyháznak és elöljáróknak, hogy egyik legrégibb kultúrintézményét szeretetükkel és gondosságukkal körülővezték. Az elemi iskola fenntartása ma nagy anyagi áldozatot követel az egyháztól. Mégis ragaszkodni kell hozzá, mert nagy missziót teljesített és teljesít ma is az egyház és haza szolgálatiában. Ez az iskola rakta le alapját á többi kultúrintézményeinknek, ő adta az impulzust iskoláink fejlesztésére és felvirágoztatására és' még ma is ő az a Veteményes kert, mely előkészíti az alapot a felépítésre. Az, elemi iskola megteremtője a lutheri egyház s, az egyház virágzása ma sem képzelhető el iskolák, nevezetesen olyan elemi, tehát alapvető iskolák nélkül, melyek átmoszférája erős és hithű jellemekké edzi a fiatal lelkeket. A gazdasági válság, az állam szűkkeblű- sége országszerte megkongatja a vészharangot a protestáns elemi iskolák felett. Itt is, ott is az iskolafeladás, a tehertől való szabadulás gondolata lesz úrrá a lelkeken. A drága örökséget könnyelműen feláldozzák múló és rozsda által megemészthető kincsekért. A másik oldalon azonban e kincseket a romok alól is kiaknázzák, gyönyörű keretiekbe foglalják, mert bennök látják jövendő fejlődésük és nagyságuk zálogát.

Sívár és sötétnek látszik elemi iskolánk horizontja, a sötét* fellegek azonban ismét szétoszlanak felette és ragyogó, éltető napsugár árasztja el egyházunk eme kultúrintézményét. Él bennem a meggyőződés* hogy az elemi iskola, amíg feladat|a magaslatán áll s teljesíti egyházi és nemzeti szempontból azt a kulturmissziót, amelyre hivatott, amíg a növendékek ragaszkodását, a szülők szeretetét bírja, nem szűnhet meg.

E hitben megerősít főpásztorunk és egyházi vezérünk D. D. Raffay Sándor püspök úr nyilatkozata: »Minden erőnkből áldozni kell az egyház és, iskola ikeroltjárára! Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vehesse a te koronádat!« E meggyőző-