Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1933

dés vezérli egyházunk és iskolánk világi vezéreit is. Élő tanúbizonysága ennek, hogy a múlt évi egyházközségi tisztújítás olyan egyéneket állított iskoláink élére, akiknek lelke összeforrott iskoláink történetével, s akik az egyháznak erősségét, fejlődését az iskolákban látják. Különös lelkesedéssel1 üdvözöljük Dr. Németh Ödön, egyet, tanár, közfelügyelő, Dr. Hittrich Ödön, ny. főigazgató, I. iskolafelügyelő és Dr. Rank Ernő, orvos, II. iskolafelügyelő urakat. Iskolánk imbolygó hajója az ő bölcs vezérletük alatt nem fog a zátonyok és örvények között elmerülni, hanem biztos révhez jutni. A jövő nagy feladatok megoldásánál az ő bölcseségük, erős egyéniségük és iskola iránti szeretetük meg fogja találni azt az utat, melyen összes kultúrintézményeink egymást támogatva munkálkodhatnak egyházunk és nemzetünk dicsőségére. Adja a Gondviselő, hogy elöljáróink példája nyomán ébredjen és terjedjen őseink áldozatkészsége és ragaszkodása az egyházi iskolákhoz a mai nemzedékben is.

Az áldozatkészségnek szép tanú jelét adta a tanítótestület, amidőn a leánygimnázium új otthonának megteremtéséhez I jjzpQO-^kettőezer) pengő adománnyal járult hozzá. Midőn a tani- ' tótestület így bizonyságot tett áldozatkészségéről s kis kenyeréből egy darabkát jószívvel leszakított a nagy cél érdekében, élt benne az a meggyőződés, hogy hasonló tettekre serkenti iskolánk jó barátait és a leánygimnázium otthonának megteremtése által az elemi iskolának is szolgálatot tesz.

Az 1933/34. tanévet ünnepélyes, istentisztelettel nyitottuk meg. Ezen az istentiszteleten nemcsak a beírt 247 tanuló-volt jelen, hanem ott láthattuk elöljáróinkat és a növendékek szülőit és. hozzátartozóit. Megtelt Isten háza! Valláskülönbség nélkül együtt valánk egy akarattal! Isten, áldd meg gyermekeinket, iskolánkat! szállt a hő fohász, az ima és az ének szárnyain az Isten zsámolya felé. Felemelő és megható volt a szeretetnék és ragaszkodásnak e megnyilvánulása iskolánk iránt. Elő tanúbizonysága, hogy elemi iskolánk ma is nélkülözhetetlen intézménye egyháznak és. fővárosnak.

A tanítás szeptember 16-án vette kezdetét. Célkitűzésünk—^ volt a lelkiismeretes kötelesség teljesítéssel párosult Tzeretettel- jes nevelés és tanítás. Kevesebb reklám1, de annál melegebb és bensőségesebb munkásság. A zsenge gyermeki lelket felemelni Isten trónusához, fogékonnyá tenni minden nemes, jó és szép iránt; csíráztatni a szűzi talajban a rendületlen haza- és felebaráti szeretetet; a gyerméki lélekben öntudatra kelteni a jónak követését és a rossznak kerülését volt munkásságunk főmotívuma.

A vallás- és erkölcsi nevelésre iskolánk fokozottabb mértékben fordít gondot. Egyházunk szeretetére, ev. öntudatra és áldozatkészségre nevelni, legszebb feladata az ev. elérni iskolá7