Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1915
4 fiúk, harcolva mentek előre és véres tusákban vívták meg harcaikat. Mind-mind testvért látott egyik a másikban, mindnyáját az a gondolat járta át, hogy egyformán egy mindenkinek a kötelessége: megvédeni az ellenségtől az édes hazát. Éhezve, fázva, rongyos- kodva, ezernyi akadályt legyőzve, diadalt aratott az összetartás, a haza édes szeretete. És ha ők ezernyi veszély között, annyi nélkülözés mellett megmaradtak a hitben, abban a gondolatban, hogy az összetartás diadalhoz segíti a nemzetet, akkor nekünk, kik itthon vagyunk, szintén kötelességünk, hogy összetartsunk, egymást segítsük. — Még kis gyermekek vagytok, folytatta a tanítóbácsi, de már nektek is részt kell vennetek a háborúban. Meg kell látnotok a társatok könnyét, árvaságát; meg kell látnotok a szegényt, a ruhátlant. Azért rendezzük, édes gyermekeim, a szeretet ünnepét, hogy ezen a napon mosoly vidámítsa föl a szomorú arcokat, megtanuljátok már most, hogy az embereknek elhagyott embertársaikkal szemben kötelességük a segítés. — Az idén nem lesz vizsga, mondotta a tanítóbácsi, ehelyett szeretet ünnepe lesz az iskolában. Verseket szavaltok a hazaszeretetről, a vitézségről, a szeretetről és énekelni fogtok a jó emberek gyönyörűségére. Meglássátok, igen sok szülő fogja megtörülni könnyes szemét és milyen hatalmas, zúgó taps hallatszik majd akkor, amikor felhangzik a magyarok énekes imádsága „Isten áldd meg a magyart!“ — Ez a vizsga soha sem fog kiröppenni a lelketekből. Már felnőtt férfiak, vagy lányok lesztek, mikor eszetekbe jut, hogy a kis Csejthe Pista, aki úgy zokogott édesapja halálán, a szeretet ünnepén szintén mosolygott, mert őt sem hagyta el a jó Isten, őt is magunkhoz emeltük. Józsi olyan beszédes szájjal, annyi értelemmel beszélt az idei vizsgáról, hogy az egész család alig vette észre az aranygaluskát, amelyre Erzsiké napok óta áhítozott. A vizsga, a szeretet ünnepe elfelejttette a múló örömöt, a jó ebédet. Apuka is, anyuka is megígérte, hogy okvetlen elmennek a vizsgára. Ők is tapsolni akarnak. Olyan vizsgán még úgy sem voltak, ahol tapsolni lehet. Eddig csak olyan vizsgát láttak, ahol a jól felelő gyereket megdicsérték, a belesülő, vagy felelni nem tudó gyereket megszégyenítették. * Józsi és Erzsi nap-nap után újabb dalokkal jöttek haza. Amellett a színdarabot is együtt próbálgatták. Józsi egy sebesült hőst játszott, akinek a sebét Erzsiké kötözgette. Ágya mellett ott
