Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1911

Scholtz Lajos.

Az elnyomatás korszakában, amikor minden magyarérzelmü hazafi megragadta a legcsekélyebbnek látszó alkalmat is, hogy hazánk elnyomói ellen tüntethessen, született Scholtz Lajos s a keresztségben a nagy Kossuth Lajos nevét kapta, mintegy zálogul csak németül beszélő szülőitől, hogy jó s derék magyar legyen egész életén át.

Azzá lett s az is maradt mindvégig.

Szülei Ötösbányán laktak (a szepesmegyei Waldbürgerschaft „Kotterbach“ nevű bányatelepén), ahol édesapja bányafelügyelő volt. Szüleitől örökölte azt a mély érzésű, de nyilatkozataiban csendesen nyilvánuló vallásos érzületet, amely minden bányászt jellemez; de azt a valódi protestáns érzelmet is, mely kutat s megfontol s embertársaiban a másféle gondolkodást és érzelmet megbecsüli.

1854 augusztus 20-án pillantotta meg először a napot a világforgalomtól elkerült, csendes völgyben s itt töltötte el gyermekéveit. A bánya, a bányából kikerült érc és más kőzet korán vezette be az ásványok ismeretébe; a házak mellett elterülő kertek, továbbá rétek, szántók és a közeli erdő a földszinén előforduló növényekkel és állatokkal ismertette meg, úgy hogy gyermekkorában is mint a természet ölén serdülő fiú ennek három országa ismeretébe hatolhatott.

Elemi iskoláit anyai nagyszülőinél Poprádon végezte, a gimnáziumba Iglóra került, ahol akkor Ágost bátyja a matematika és fizika tanára volt. Bizonyosan általa kedvelte meg ezt az elvont tudományt, mert Scholtz Ágost, mint kitűnő tanár tárgyát a fiúkkal is megszerettette. Valószínűleg a bátyja példája is hathatott rá, hogy ő is a tanítópályát választotta élete céljául.

A 70-es évek elején, amikor lánglelkű miniszterünk Eötvös József báró, az 1868. évi XXXVIII. t.-c. értelmében hazai népoktatásunk fellendítésén fáradt s hazánkban több helyen állami tanítóképzőket állított, a mi Scholtz Lajosunk Budán, a Várban felállított képzőbe került, amelynek mindvégig jeles növendéke volt. Az