Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1911

4

áldatlan viszonyok, amelyek az intézet igazgatói válságában akkor nyilvánultak, nem hagytak nyomot a mindig békét szerető ifjú lelkében, lelkiismeretesen végezte tanulmányait.

1873-ban nyert képesítést elemi iskolákra.

Ugyanabban az esztendőben állította fel Trefort Ágoston miniszterünk a polgári iskolai tanítóképző-intézetet a Várban, amelynek Scholtz Lajos is hallgatója lett. A tanfolyamot azonban mint rendes hallgató nem végezhette el, mert 1874-ben a pesti magyar és német egyházgyülekezet közös presbyteriuma őt, a tanítótestület egyhangú ajánlatára, szeptember elsejére leányiskolájához segédtanítóul meghívta. Mint Wagner utóda az egyesített

I. és II. osztályba került.

Az iskolaügy gyors fejlődése fővárosunkban egyházunkat sem kerülte el, az egyesített leányosztályok zsúfoltsága (a fiúosztályok már különváltak) arra indítja az iskolafentartó hatóságot, hogy a leányosztályokat is külön válassza, így, amikor 1875-ben az I. és

II. leányosztály elválasztását határozatilag kimondják és az I. leányosztályba egyházunk az első nötanítót, Tomassek Ilonát alkalmazza, Scholtz Lajos a 11. osztály vezetését veszi át.

1880-ban a 111. és IV. leányosztályt választják el egymástól s így Scholtz Lajos a III. osztályba kerül.

Iskolánk jó hírét a 70-es években azok a derék tanítók szerezték, akiket elöljáróságunk tapintattal s ritka szerencsével alkalmazott. Meg is becsülte munkásait, mert azt az elvet léptette életbe, hogy az egyház minden munkását, legyen az akár a gyermekek, akár az ifjúság vagy felnőttek oktatója, egyenlő díjazásban részesíti. Lelkészeinek, tanárainak és tanítóinak tehát egyenként 1200 forint fizetést és 240 forint lakáspénzt adott, irigy szemmel nézték is a főváros tanítói az akkor hallatlan magas díjazást s az evangélikus tanítók bebizonyították, hogy érdemes a munkás az ő bérére!

De már akkor is megnyilatkozott a takarékossági elv egyházunk vezetőségében, amelyet ma is mindig szem előtt tart és hogy ezt az életben keresztül is vihesse, alkalmazottait az előírt u. n. próbaidőn túl is csak segédtanítókul alkalmazta (800 frt díjazással) s nem rendszeresítette. így járt Sch. L. is, akinek 5 évig kellett várnia, míg véglegesítik, mert csak az 1879-iki tavaszi közgyűlés választotta meg rendes tanítónak.

Munkakedvét azonban ez nem lankasztotta, épp oly buzgó- sággal tanított 5 évi s. tanító korában is, mint azontúl mint rendes; általában a becsületes, lelkiismeretes munka jellemezte őt egész életen át.