Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
17 amelyeket úgy szövegi, valamint zenei értéküket véve, nemcsak nyugodt lelkiismerettel vihetünk bele énekoktatásunkba, de határozottan lendületet adunk ezzel ennek az igen sokszor félreismert s a nevelés szempontjából nem eléggé méltatott tantárgynak. A szép ének kellemes hangja mindig csodás nevelőhatást gyakorol annak a fejlődő gyermek zsenge lelkére. Mélyen hatol az oda bele s élesíti a szép és rut iránti érzéket Megtanítja azt a gyermeket követni a jót és kerülni a rosszat. Már ez igazságok is a legkomolyabban követelik, hogy az énektanítás fontosságát értékeljük végre a maga egész súlyában s a nevelés szempontjából ez elsőrendű tárgy gyakorlati tanításában tanítók és iskolai hatóságok a leglelkiismeretesebben járjanak el! Szolgálatot teszünk ezzel egyházi életünknek is a gyülekezeti ének színvonalának emelése szempontjából, de vég- hetetlen fontos missiót teljesítünk népünk szivéletének nemesítésén, erkölcsének javításán, kedélymélyiíésén. Amely nép szereti a dalt, kedveli az éneket, ott nem üthetnek tanyát rossz indulatok, gonosz szándékok, az erkölcstelenség és bűn fortéiméi. Gyönyörűen mondta azt régen Schiller mélyen az emberi szívbe látó éles érzékkel : „ Wo man singt, da lass dich fröhlich nieder, böse Menschen haben keine Liederd‘ Az ének nevelő hatásának ecsetelésével kapcsolatosan szólani kell szerepéről a házi nevelésben is. Az ének, a zene, épen úgy mint a vallás, közkincse az emberiségnek Alig van azéit tűzhely, ahol a szív e közös beszédjének ne áldoznának. Hazánkban intelligens családjainknál a zenei képzés erősen „divat11-ban van. Valami formában mindenki, aki csak teheti, igyekszik gyermekét zenére taníttatni. Ez általában véve örvendetes jelenség, amiben nem lehet gáncsot találni. S mégis egészségtelen szimptomákat is vet fel e zenetanulási buzgalom. Nevezetesen sok szülő nem azért taníttatja gyermekét zenére, hogy annak szóképzését tervszerűen előmozdítsa. Társadalmi életünk ének- és zene- cultiválóink kilencvenkilenc százaléka azért igyekszik e nemes művészetből némi ügyességre szert tenni, hogy alkalomadtán „brillíroz"'-hasson, hogy uton-utfélen olcsó sikerekre vadászhasson! Már pedig egy-egy operette-áriát eltrillirozni, egy-egy népdal felületes elcincogása — még nem mutat zenei nevelésre! Mélyebben kell annak rejtőzni s nemesebb vonásokbaan nyilatkozni! A zenei nevelés nyilvánulását nem a külső hatásokban, hanem abban a belső értékben kell feltalálnunk, amint az lelkünket nemesíti, a nemes szórakozás iránti fogékonyságot ébreszti, a közönséges, bűnös élvezettől pedig megvetéssel tart vissza!