Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
15 első helyet biztosítottak neki, mint amely tárgy a legerősebben képes a lélekre hatni s arra a legmélyebb hatást gyakorolni. — Aristoteles neveléstanjában igen behatón foglalkozik a zene paedagógiai értéké - nek kutatatásával s azt felette nagyra értékeli. — Luther a theológia után a zenének áldozott legnagyobb tisztelettel. Kóla azt tartotta, hogy „aki zenét tud, az jó és mindenben ügyes“. (Wer diese Kunst kann, istguter Art undzuallem geschickt.) — Állami népiskolai tantervűnk az énektanításnak is felette fontos szerepet juttat a nevelés munkájában. Teljes mértékben felismeri és kidomborítja ennek értékét a vallásos és a hazafias nevelés terén, a szivképzés és kedélymélyités mezején. Hogy azonban az énektanításhoz kötött remények és várakozások vért és életet kapjanak, szükséges, hogy az a tanitó a helyes zenei érzékkel, képzettséggel és készséggel rendelkezzék s hogy azt sikeresen taníthassa. Képzőink,— s itt bizonyos büszkeséggel jelezhetjük, — hogy hazánkban különösen a mi evang. képzőink a növendékek zenei kiképzésére mindig nagy súlyt fektettek és zeneileg mindig jól képzett tanítókat bocsátanak ki. Talán Luther szelleme lengi még mindig át e tekintetben nálunk a tanitó- képzés ügyét, aki a zenei képzést illetőleg azt tartja, hogy a tanítónak jól kell tudni énekelni! („Ein Schulmeister muss gut singen können, sonst sehe ich ihn nicht an!“) Az énektanítás gyakorlati keresztülvitelében mindenekelőtt fontosnak tartom, hogy a tanitó feltétlenül maga tanítsa azt. Semmi szin alatt kezéből e fontos tárgyat ki ne adja, — ha csak olyan okok nem kényszerítik rá, amelyek őt képtelenné teszik annak tanítására. Mert az ének nevelő hatását csak úgy aknázhatja ki az a tanitó, ha kezében tartja, ha szoros vonatkozásba hozza a többi tárgyakkal. Ha a megfelelő momentumoknál a vallás, a beszéd- s ért.-gyakorlatok, a földrajz és történelem körében meg-meg tudja szólaltatni a megfelelő dalokat s ezzel tanításába uj életet, kedvet, a tárgy iránti szeretetet képes ébreszteni. Ily kezelés mellett, ily közvetlen vonatkozásban a többi tárgyakkal feltétlenül óriási nevelő hatással van az ének tanítása. A szakrendszeres énektanítás feltétlenül kárhozandó! Kivételesen csak akkor engedhető meg, ha annak a tanítónak egyáltalában nincsen zenei intelligenciája, ha nincsen hallása, zenei érzéke, ha semmiféle hangszert nem tud. Már pedig ilyen tanitó alig képzelhető. Egy zenei intelligenciával biró tanitó kezéből az énektanítást kivenni — arculcsapása minden paedagógiai elvnek! Ez egyenrangú azzal, mintha kezünkből kivennék a vallástanitás hatalmas fegyverét!
