Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
13 plántálni a haza iránti szeretetet, a természetben rejlő „szép" iránti érzéket s hasznosságának megbecsülését. E téren különben már utón volnánk. Pedzzük már, hogy mi kellene népünknek, hogy a természet csodás nevelő hatásával, eszközeinek kifogyhatatlanságával lelkét nemesítsük, kedélyvilágát mélyítsük s egyúttal kifogyhatatlan kincses tárával anyagi jólétét is emeljük. Egész országunkat gyümölcsöskertté óhajtanok átalakítani. Széles e hazában dicséretes buzgósággal, a „szép és hasznos“ elvének helyes egyesítésével az országutakat gyümölcsfákkal igyekezünk beültetni. De akciónk lassan halad előre. A nép durva kézzel letördeli ágait s csupa „virtusából kitépi a csemetéket gyökerestül s — ostornyelet farag magának belőle 1 Ezen azonban ne csodálkozzunk 1 Szép és nemes eszméket, hogy gyümölcsozőleg megmaradjanak, hogy népünkre áldást hozzanak, elő kell készíteni. Már ott a népiskolában, ebben a minden fejlődésnek, minden jövendő nagyságnak alapvető műhelyben, minden uj intenció, eszme megértésére, befogadására s megszivlelésére meg kell termékenyíteni a sziveket és elméket. — A természet szépségei és áldása iránti érzék ébresztésére és ébrentartására csak az az egyedüli mód, hogy mozogjunk gyermekeinkkel mennél többet a természet templomában ! Utaztassuk tanítványainkat többet szerte e szép hazában, mert az utazás nemcsak az ismeret- szerzésnek legintenzivebb forrása, de a nevelésnek is egyik leghatalmasabb eszköze! Nem elég, hogy turistaházakat építünk, hogy kunyhókat, tákolunk össze ott a havasok rejtelmes világában. Ha már az utat elkészítettük, vezessük is oda népünket 1 Gyönyörködjék lelke a bércek csodás látványában, szemlélje Isten hatalmát a kopár szirtek csendes birodalmában az az alföldi gyerek is. Szálljon alá azután a völgybe s fürödjék lelke a növény s állatvilág csodás gazdaságának szemlélésében s itt érzékeltessük, hogy mindez, mind Isten jóságának adománya, hogy mi emberek használhassuk és megbecsüljük. Ha ezt az utat követjük, rövidesen élvezni fogjuk ennek áldását! Hiszem, hogy falvaink és városaink hamarosan buzgóbban fásitanak, s a környékük kiránduló helyeihez vezető utakat jobban kultiválják ! Hiszem, hogy igy sikerül népünk lelkében éles érzéket fejleszteni a természet adományainak okos kiaknázására s kincseinek helyes értékesítésére s szeretetteljes megóvására. Hiszem, hogy ilyen vezetéssel sikerülne az iskolának társadalmunkat leszoktatni arról, hogy annak egyes rétegei szabad idejüket ne a korcsmák és
