Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
12 erősiti, az — bűnt követ el! A hitoktatás, a vallásos nevelés: szeretetet, istenfélelmet, Isten országát varázsolja erre a földre, az emberek szivébe ! Ha ezt teszi, hivatást teljesít Isten és emberek előtt! Ha igy kezeli a vallásos nevelést, akkor biztos fundamentumát alapozza meg az emberek boldogságának, amire pedig éppen ma, ebben az anyagias korban, társadalmunknak igen nagy szüksége van ! A földrajz tanításába a sok aprólékoskodás, a halmocskák, patakok, igénytelen falucskák elrecitálása, a városok lakóinak folyton változó statisztikájának oly pontos, a hegyek magasságának oly túlzott emlékelése helyett vigyünk bele többet a népéletből! Karoljuk fel jobban az egyes földrajzi vidékek mese- és mondavilágát ! Kultur-missiót teljesitünk magyar népünk e kincsének megőrzésében s ezzel vért, életet viszünk tanitásunkba. Erősítjük a röghöz, a szülőföldhez való ragaszkodást s ezzel megvetjük az igaz honszeretet alapját ! — Első helyen kellett volna említeni: többet a kis sereggel ki a szabadba! Többet ér ez, mintha a legtökéletesebb domborművű térképet heteken át mutogatjuk s magyarázzuk ! — Fontos ez azért is, mert a földrajz tanításával csak igy ébreszthetjük a természet iránti szeretet érzékét. Már pedig erre épen hazánkban igen nagy szükség van! Mély szomorúsággal kell látnunk, hogy vannak eldugott községeink, ahol az a nép születik s meghal annélkül, hogy ismerné a tőle eső ötödik-hatodik falu határát is. Szinte bámulatos közönnyel él földünk népe ebben a szép hazában, ahol annyi kincs, annyi látnivaló, annyi csodás természeti ritkaság oly bőségben váltakozik s ezek megszemlélésére ma, a gőz és villamosság korában, fészkéből ki nem mozdul! Igaz, közéletünket is nagy mulasztás terheli e kérdésben. Semmit sem tettünk a kisemberek tapasztalati földrajzi ismereteinek bővítésében, semmit sem a föld népe turisztikájának előmozdításában. Az a tény, hogy az a paraszt pénzét utazgatásra ki nem adja, csak helyeselhető. Nehezen szerzi a garast; ragaszkodik hozzá. De az állam nemcsak kötelességet, hanem nagyon üdvös s lélektani szempontból messze kiható dolgot mivelne, ha minden iskolának engedélyezné, hogy a tanitó, osztályfő vezetése alatt előzetes bejelentés alapján évenként gratis legalább egy kirándulást tehetne a máv. vonalain bárhová, bármely irányban. A tanítóknak pedig kivétel nélkül legalább a nyári szünidőre — ha másként nem lehet, — féljegyet kellene engedélyezni, hogy földrajzi, néprajzi stb. ismereteiket bővithessék. Így venne lendületet a földrajz-tanitással kapcsolatban a szivképzés fontos munkája! így sikerülne igazában gyermekeink szivébe bele
