Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1908
11 a gyermek szivére hatni, igyekezzünk növendékeinkből igazi embereket, jellemeket nevelni! Hogy az lehetséges legyen, le kell szállanunk a mai kor vesszőparipájáról, mely folyton azon nyargalász, hogy csak minél többet tanitani, csak mennél nagyobb penzumot rakni annak a tanulónak gyenge vállaira ! — Barbárság ez, végeredményében pedig embertelenség, amely azután azt eredményezi akárhányszor, hogy szív és lélek nélküli ember-automatákat bocsátunk az életbe, mert az elmének ismeretekkel való lázas tultömésében — parlagon marad a szív, a kedély! Minden tantárgyat tehát a nevelés szolgálatába kell állítani a népiskolától az egyetemig! Ne önmagáért tanítsunk valamit, hanem — amennyire az csak lehetséges, — hogy vele a szivképzést, a jellem kialakítását előmozdítsuk. Téves utón jár az a paedagógus, aki a vallástanitás célját abban látja, hogy szárazon betanítja a hittani tételeket és betrenni- rozza értelem nélkül az imákat — egyik-másik pláne ismeretlen, idegen nyelven! Helytelenül kezeli a vallásos nevelés hatalmas fegyverét, aki azzal fanatizálni próbálja növendékeinek szivét 1 Az elfogult elme szomorú bizonyítványát adja magáról az, aki tanítása keretében ma, a huszadik században elhinti a vallási gyűlölet konkolyát s hirdeti, hogy bűnt követ el az, aki egy másik felekezet templomába mer lépni. Tárjuk fel igenis önérzettel felekezetűnk kulturmissióját, a mit a múltban bajnokai teljesítettek Mutassunk lelkesedéssel reá, hogy minő magasztos feladatok megoldása vár még ránk a jövőben. De mindezt tegyük úgy, hogy ne bántsuk a másik felekezetnek az érzékenységét, ne kisebbítsük annak érdemét, ne degradáljuk azt bűnnek, ami annak a másiknak a szivét a szentség varázsával és erejével tölti el ! Ismerjük el a másik felekezetnek is érdemeit s azt a tényt, hogy minden konfessió keletkezésének rugói mindig nagy elvek, nagy erkölcsi értékű igazságok voltak, amik felett a világtörténelem nagy itélőszéke mond bírálatot A vallás tanításával neveljük azt a gyermeket emberszeretetre! Az éles ellentét megvilágításában érzékeltessük az erkölcsi jó, az erény diadalát s az erkölcsi rossz, a bűn bünhödését, bukását. Neveljük gyermekeinket Isten félelmére, Isten imádására ! Ébresszük és ápoljuk bennük az élő hitet és ne felejtsük soha, hogy aki gyűlöletet tanít, — az jóra nem nevel! Aki ma, a civilizáció e fénykorában a gyűlölet, a vallási türelmetlenség magvát hinti el, aki korlátokat emel s a felekezeti válaszfalakat mesterségesen élesíti,
