Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1907

8

„tiszta öntudatban“ kereste a boldogságot ahelyett, hogy „bátran, merészen“ előre tört volna. A modern ember „önérzete“ tiltakozik a felebaráti szeretet „buta“ tana ellen, amely a legelső és legfelségesebb lényt, a dicső „én“-t botorul akadályozza beteges érzelgősség miatt az életgyönyörök poharának fenékig ürítésében.

A „modern“ asszony kikacagja, vagy a legjobb esetben megsiratja édes anyja emlékét, aki egész életét a háztartás szolgai szerepében, a gyermekekkel való bibelődésben, a feleségi kötelességekről táplált babonákban szenvedte át.

A „modern“ asszony jogegyenlőségért gyülésezik és deputál, a kötelesség egyenlőségének, sőt minden „úgynevezett“ kötelességnek teljes perhorreszkálásával. A „modern“ asszony lelkesedik mindenért, ami vért pezsdit, ideget izgat, vagy zsibbaszt, csak azért nem lelkesedhethetik, amiért egy XX. századbeli „modern“ nő sem lelkesedhetik, hogy t. i. őt „házi asszonyának, „nagy asz- szonyom“-nak, vagy más ilyesmi „asszonyom“-félének méltán nevezhessék.

A „modern“ család nem ismer megalkuvást semmiféle körülmények között. A „modern“ család középpontja az emberi világnak, amely csak azért van, hogy ő neki minden vágyát teljesítse. Ennélfogva nem ismer önmegtagadást semmiben, semmi szin alatt. Ami kell, annak meg kell lenni. Az ember nem azért él, hogy még nélkülözzön is. Elvégre is a „világ“ is mit szólna ahhoz, ha egy családnak nincs meg minden, amit a „rang“, a „társadalmi helyzet“ megkíván. Már pedig rangja és társadalmi helyzete mindenkinek van. így tehát mindenkinek, aki nem akar „ósdi“, „maradi“ ember lenni, elengedhetetlen kötelessége kifelé, a „világ“-gal szemben fentartani a család „tekintélyét“. Ezeknél fogva a modern család főéletelve a — modernül szólván — „flanc“, amelyet fenn kell tartani minden áron; mert ha ezen csorba esik, a modern családnak nincs más hátra, mint a „becsületmentő“ áldott, édes — golyó, vagy morfium.

A „modern“ családban a gyermek egy pillanatra sem gyermek. Ez az alacsony állapot csak utcagyerekeknek való. A modern gyermeknek nincs „édesapja“, „édesanyja“; nincs irántuk odaadó gyermeki tisztelete, szeretete sem. A modern gyermek nem ismer, nem is szabad ismernie ellentmondást nem tűrő szülői tekintélyt s ebből folyó szóíőgadást, engedelmességet. Az „édest“, a „drágát“ nem arra szánták, hogy engedelmeskedni tanuljon, hanem élete minden szakában parancsolni tudjon. Már pedig, aki kicsi