Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1906

Néhány szó a kézügyességi oktatásról.

Most, midőn iskolánk azon időponthoz jutott, hogy a nevelés és oktatás terén megtegye mindazon lépéseket előre, melyeket a haladó és fejlődő kor kiváltképen a mi iskolánktól megkövetel, — idő és czélszerünek tartottam szólani az oktatás egy oly neméről, mely az iskolai mühelyi foglalkozást, vagy mint a francziák és németek nevezték, a kézügyességi oktatást tűzi ki céljául.

Az utolsó három évtized alatt Európa minden müveit államának elemi iskoláiban tért hódított magának a kézügyességi oktatás s hogy csak egy adatot mondjak, Francziaországban már az 1896-ik évben 40.000 iskolában közel 3 millió fiú tanult kézimunkát. Nem kell azonban messze mennünk, ha példát akarunk látni ezen gyakorlati tárgy tanítására, vagyis az ismertebb svéd elnevezésű szlöjd-munkára, mert a székesfővárosban is talált a kézimunka tanítás eszméje buzgó hívekre és termékeny talajra.

íme röviden összefoglalva a slöjd két évtizedes története. A kézügyességi oktatás első, buzgó szakférfia a székesfővárosban Guttenberg Pál volt, kinek kezdeményezésére a székes- főváros közoktatásügyének volt kiváló vezetői u. m. Rózsavölgyi Gyula és Bérczy István tették lehetővé, hogy a s löjd a sz.-főv. elemi iskoláiban meghonosodott s rövid tiz év alatt sok buzgószaktudással biró vezetőt és előharczost nevelt magának, kik a tanügyi kiállításokon szép eredményeket mutathattak fel a növendékekkel, igy többek közt különösen Willhelm Franciska a székesfőváros szlöjd oktatás felügyelője.

A kézügyességi oktatás igen fontos és hasznos paedagogiai, hygenikus és gyakorlati szempontból

Valamint a rajztanitás czélja a szemmérték gyakorlása és a természet utáni rajzolással a tárgyaknak megfigyelésére és a helyes látásra akarjuk szoktatni az ifjúságot, mennyivel fontosabb a kézimunka-tanítás, melylyel arra taníthatjuk meg a gyermeket, hogy önállóan a megadott anyagból és adott méretekkel maga Állítja