Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1903
12 a levegőbe. Ilyesminek se magánlakásokban, se iskolákban, ahol a tisztaságra ügyelnek, clöfordúlnia nem szabad. Nem kerülhetjük el a levegőnek azt a romlását, melyet a mesterséges világításra használt lámpák égése okoz, ámbár iskolánkban, ahol ritkán használunk ilyen világítást, ez is alárendelt jelentőségű. A levegő megromlásának legfőbb forrása mégis maga az ember, aki részint a tüdején át kilégzett, szénsavban és vízgőzben dús levegővel, részint a bőrének mirigyei által készített, s könnyen bomló váladékok (verejték és fagygyn) párolgása útján szennyezi a levegőt; de azonkívül akárhányszor a lehámló bőrrészekkel, a köhögéskor kijutó nyálkacseppekkel a tüsszenéskor elporlódó orrváladékkal stb., sokszor ragadós betegségek fertőző anyagát is juttatja a levegőbe. A ruhák kigőzölgéseiről s a levegő poráról már fennebb szóltam. Minél több ilyen szennyező és fertőző anyag jut a levegőbe és minél kisebb levegőmennyiségben oszlik el az. annál romlot- tabb lesz a szoba vagy tanterem levegője. Ez viszont annál inkább fogja káros hatását kifejthetni, minél lasabban cserélődik ki a külső, tisztább, friss levegővel. Ebből következik, hogy jó levegőről úgy fogunk gondoskodni, ha lehetőleg nem sok tanulót helyezünk el az egyes osztályokban, ami első sorbantermészetesen a tanterem méreteitől, tágasságától függ; ha ezek sem töltenek egyhuzamban sok időt a tantermekben; és végre ha a romlott levegő helyébe bőven áramoltatunk be friss levegőt: más szóval, ha kiadó szellőztetésről gondoskodunk. A tantermek zsúfoltságát úgy fogjuk megakadályozni, hogy az egyes osztályokba csak annyi tanulót veszünk fel, amennyit az illető tantermek méretei alapján azokban jól el tudunk helyezni. 4 méternél is magosabb tantermeinkben egy-egy tanulóra 1 négyszögméternél valamivel nagyobb területnek kel) jutnia, ha minden tanulóra a szükséges, és rendeletileg is megszabott levegőmennyiséget számítjuk. így körülbelül 5 köbméter levegő jut egy-egy tanulóra, ami korántsincs valami bőven mérve és csak azért engedhető meg, mert az iskolában mégis csak nehány órát tölt naponta a tanuló, s ez alatt is kiadón szellőzik a tantermeket. Magánlakásokban, különösen pedig a hálószobákban, ahol sokkal több időt tölt az ember, s amelyeknek a szellőztetése is hiányosabb, ennél jóval többet, egy gyermekre átlag 15—20, egy felnőttre 38 köbméter levegőt kell számítani, ha a levegő túlságos megromlását el akarjuk kerülni. Pedig milyen keveset adnak erre sokszor még müveit családokban is! Hegy a tanulók lehetőleg ne legyenek sokáig a termekben, az óraközi szünetekben azokat el kell hagyniok. Ezalatt részint a tágas díszteremben, melynek magossága több mint 8 méter, részint a zárt folyosókon tartózkadhatnak. A dísztermet az órák alatt, a tantermeket pedig az óraközökben kiadón szellőztetjük az ablakok nyitása által, úgy hogy a szünet végével a tanulók ismét friss ievegővel telt terembe jutnak. Minthogy a polgári leányiskolának külön kézimunka és külön rajzterme is lesz, a rendes tantermek a kézimunka, rajz- és tornaórák alatt is szellőztethetek.
