Evangélikus Elemi Iskola, Budapest, 1899
[fUttenbergep ^gost*) Szomorú és fájó érzelmek vesznek erőt rajtunk, valahányszor látjuk, hogy a halál egy-egy társunkat kitörli sorainkból. A föld élő gyermekét rettegés és kínzó gyötrelem szállja meg, látván, mint teljesedik be az egyénen az írás: porból lettél, porrá leszel. Érzékeink, melyek a testi léthez kötöznek; tudásunk, mely az anyag határai közt mozog; érzelmeink, melyek élő valóságokban születnek s élő valóságokat fűznek egybe: mind-mind a tapasztalat és érzés közvetlenségével bizonyítják, hogy a halál a testet öltött egyéni létnek elmúlása s hogy ezt a sorsot senki el nem kerülheti íme soha sem szunnyadó önzésünkben saját végzetünket siratjuk akkor is, a mikor „busán omolnak könnyeink“ Luttenberyer Ágostunknak még be nem gyepesedett sírja fölött. A szeretet, melylyel magunkhoz öleltük, csak veszteségünket súlyosbítja és csak bizonyosabbá tesz a felől, hogy mi is elérkezünk ama kis ajtóhoz, melyen ő, a kit szerettünk, már átlépett. De saját végzetünk mindnyájunknak végzete s az önzés könnyéből a közösségnek legerősebb kötelékei fonódnak. A könnyek, melyekkel egy-egy barátunk sírjánál önmagunkat siratjuk, nemcsak bennünket, élőket fűznek egy nagy közösségbe, hanem összekapcsolnak ama szeretteinkkel is, a kik immár a szebb hazába költöztenek. Jaj, de miért vágyódunk ebbe a nagy közösségbe s miért vezet ide még önzésünk is? Vájjon a köznek, az emberiségnek szeretete enyhiti-e bánatunkat amaz egyén elmúlásán, a kit meleg érzelmekkel csatoltunk magunkhoz s vájjon elejét veszi-e a haláltól való rettegéseinknek ? És könnyebb-e megnyugodnunk a végzetben, ha értelmünk nemcsak az egyénnek, de a köznek szemével lát és ügy találja, hogy egyes énnek halála nemcsak egyesek kicsiny érdekeinek, de a társadalom, a nemzet, az emberiség nagy és örök egészének is pótolhatatlan vesztesége ? Ezek a kérdések megostromolnak mindnyájunkat, kisértenek titkon vagy nyilván s bár temérdek sulylyal nehezednek szivünkre *) Emlékbeszéd tartotta Peres Sándo r—a Népn. Bp. Egyesületének 1809. évi decz. 8-án tartott közgyűlésén.
